Azt a tényt, hogy a tudásalapú gazdaság korában újra kell értelmezni az elosztás törvényeit, leginkább talán az elosztás körüli viták jelzik. Ezekben a vitákban az egyik legfontosabb kérdés az alapjövedelem, de álláspontunk szerint ebben lényeges elem az igazságosságról folytatott vita, ahogyan azt Gébert és Tőzsér is bemutatja (Gébert–Tőzsér, 2018). Az igazságosság fogalma az alapjövedelem esetében túlmutat a neoliberalizmus fogalmi keretén, mert – ahogyan azt korábban bemutattuk – az alapjövedelem nagyságát nem a tőke és a munka küzdelme alapján lehet megítélni. Ha így lenne, akkor a vita tárgya a bér és a profit nagysága körül folyna, a bér és a munka közötti kapcsolat lenne a fő téma. Létezik ilyen vita is, de az alapjövedelem esetében az állampolgári jogon kapott javak és szolgáltatások mennyisége a kérdés: mi azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a köre, amelyekre az állampolgár azért jogosult, mert az adott állam lakója. Ez a felvetés valójában nem annyira radikális, mint ahogyan hangzik, hiszen sok esetben a 20. században kialakult természetbeni juttatások átalakításáról vagy bővítéséről van szó. A természetbeni juttatások ma már jórészt szintén állampolgársághoz kötöttek, és ezzel valójában elszakadtak a kapitalista modelltől.