Malthus a népesedés törvényéről írt tanulmányát első alkalommal szerencsés körülmények között adta ki. Míg Franciaországban – többek között – Condorcet, addig Angliában Godwin optimista jövőképe terjedt el a nép köreiben, és nyújtott táptalajt a forradalmi eszmék szárba szökkenésének. Godwint, aki az igazságtalanságtól, az elnyomástól és a magántulajdontól való megszabadulást hirdette a szigetországban, az egyszerű emberek prófétaként tisztelték (Farkas, 2003). Mivel az uralkodó elit attól tartott, hogy a francia forradalom átterjed Angliára, William Pitt akkori miniszterelnök vád alá helyeztette és száműzte mindazokat, akik szimpatizáltak annak eszméivel. Godwint és kötetét, az 1793-as Political Justice-t (Politikai igazságosságot) azonban nem találta félelmet keltőnek, ezért engedte az árusítását. A könyv viszont rácáfolt, és bestseller lett – a szegény munkások állítólag csoportosan vásároltak belőle egy-egy példányt (Avery, 1997). Így Godwin híveinek tábora jelentősen megnőtt. Ahogy azonban a francia forradalom mérséklődni látszott, Godwin népszerűsége is csökkent. Az 1798-ra megváltozott közhangulat pedig lehetővé tette az ellenvélemények megformálását és befogadását. Ekkor jelentette meg vitairatát Malthus.