A Malthus halála után eltelt száz évben jelentősen megnőtt, közel megkétszereződött a világ népessége, ezért egyre többen igyekeztek felhívni a figyelmet a nagymértékű népességnövekedés kockázataira. Aminek következtében a 20. század közepén váratlanul, szinte főnixként újjáéledt a neo-malthusianizmus. 1948-ban két nagy hatású könyv is megjelent a túlnépesedés környezeti hatásairól: az ifjabb Henry Fairfield Osborn (1887–1969) amerikai konzervativista Our Plundered Planet (Kifosztott bolygónk) című munkája és William Vogt (1902–1968) ökológus és ornitológus Road to Survival (Út a túléléshez) című műve. Az előbbi középpontjában az emberiség által okozott környezetpusztítás állt, a nem megfelelő földművelés, földgondozás problémájával. Az utóbbi a világ ökológiai állapotát írta le: beszámolt az erdőirtásról, a víznyelőkről, a túllegeltetésről, a talajerózióról és az alapvető erőforrások elpusztításának számos formájáról, és mindezt rengeteg adattal támasztotta alá. Vogt úgy vélte, hogy a rossz ökológiai állapot az emberiség kapzsiságából és tudatlanságából ered. Malthusszal egyetértésben úgy vélte, hogy az élelmiszer-termelés nem tud lépést tartani a Föld népességnövekedésével, és ha a népességszám meghaladja a Föld teherbíró képességét, az környezeti katasztrófákhoz vezet. Ezek megelőzése érdekében születésszabályozást javasolt.