Miközben a turizmus értelmezésében erőteljesen kódolt a nemzetközi jelleg, számos, az ágazatot ért krízis rámutatott arra, hogy a határok átlépése nélkül megvalósuló utazások is képesek maradandó turisztikai élményt generálni (Hoogendoorn–Hammett 2020). A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) jogelőd-szervezetének szlogenje, az „Itthon otthon van” a nyelvi lelemény felhasználásával igazolta, hogy az otthonosság érzésének ígérete befolyásolhatja a desztinációválasztást. Minél nagyobb egy ország területe, minél változatosabb tájakat kínál a felszíne, annál könnyebb az ott élők számára a turisztikai szolgáltatásokat felhasználó élményteli környezetváltozás. Az USA keleti partjáról többórás repülőúttal lehet eljutni a nyugatiig, Moszkvából Vlagyivosztokig a transzszibériai expressz zakatolása kínál alternatívát, Lisszabonból pedig óceánjáró indul az ugyancsak portugál Azori-szigetekre; az ilyen viszonylatokban megvalósuló belföldi turizmus (domestic tourism) képes a nemzetközi utazások hangulatát idézni. A belföldi turizmus értelmezési tartományának folyamatos bővülése ellenére a turizmus érvényes paradigmája szerint az egyén saját lakóhelyén nem válik turistává, így egy budapesti lakos számára az esetleges élményszerzés (pl. sétahajózás a Duna fővárosi szakaszán) és a szolgáltatások igénybevétele (pl. vacsora a Duna-korzó egyik előkelő éttermében) ellenére sem igazolható a turizmus definíciójának egyik kardinális eleme, a környezetváltozás, vagyis nem hagyjuk el azt a közigazgatásilag viszonylag jól körülhatárolható életterünket, amelyben a mindennapi térpályáink kirajzolódnak (7. fénykép).