A turizmusbiztonság egyik paradoxona, hogy a turizmus természetében bekövetkező változások egyre kockázatosabbá teszik az utazásokat, amelyek csökkentésére egyre professzionálisabb mechanizmusok jönnek létre, így a turistákra leselkedő kockázatok ugyan növekednek, de a valós veszélyek nem (14. fénykép). A megfékezhetetlen emberi gonoszság és a megszelídíthetetlen természeti erők azonban sok esetben felülírják ezt a turizmusbiztonsági axiómát. A váratlan és arctalan agresszió, a terror a turisztikai szolgáltatókat és a desztinációkat egyaránt jelentős kihívásokkal szembesíti, mivel rendkívül megterhelő a kínálatot állandó fenyegetettségben, az elhárításban részt vevő szervezetekkel együttműködve menedzselni, a stressz pedig előbb-utóbb kihat a keresletre, a hatások akár a globális turizmusipart is képesek blokkolni. Annak ellenére, hogy 2001. szeptember 11. előtt is számos, a turistákat közvetve vagy közvetlenül érintő merénylet gerjesztett félelmet az utazótársadalomban (pl. Münchenben az 1972-es olimpiai játékok során az izraeli sportturisták túszdrámája), de a New York-i ikertornyok és további USA-beli célpontok ellen elkövetett gaztettek sora már a globális turizmus növekedésének ütemét lassították.