A piacszegmentáció a turizmusmarketing jól ismert eszköze, a turisztikai kereslet viszonylag homogén csoportokra bontása elsősorban az utazók szociodemográfiai (pl. állampolgárság, életkor, családi állapot, jövedelem, nemi identitás) jellemzői által befolyásolt fogyasztói magatartása alapján zajlik, amit egyéb, magával az utazással kapcsolatos tényezők (pl. társas vagy egyéni úton részt vevő, szabadidős vagy hivatásturista) is módosíthatnak. A szolgáltatók jól tudják, a kívülről homogénnek tűnő piaci csoport a mindennapok gyakorlatában meglehetősen mozaikos, amit tovább árnyalnak az egyes fogyasztók személyiségjegyei. Bizonyos desztinációk magukat a turistákat is egyazon szegmensként kezelik, a helyiek és az idegenek kategorizálást alkalmazva pozitív vagy negatív diszkriminációval élnek. Az overturizmus jelensége különösen kiélezte a turistahordákkal szemben tanúsított viselkedést, a döntéshozók az adott hely fogyasztásának legkülönfélébb korlátozásait vezették be (pl. tengerjáró hajók kitiltása, előzetes online regisztráció az egynapos turistáknak Velencében). A közelmúltban elterjedtté vált a turistabarát desztináció (tourist friendly destination) fogalma, és ahogy ilyenkor szokás, a legkülönbözőbb kritériumokat alapul véve listák születtek azokról a városokról, ahol a legszívesebben látják az utazókat. Miközben egy turisztikai desztináció már csak méreténél fogva sem végezhet mikroszegmentációt, addig egy szolgáltató meghatározhatja, hogy melyek azok a sajátos piaci csoportok, amelyeket előszeretettel fogad. A preferencia az érintett szegmens számára nemcsak a szolgáltató-, hanem a desztinációválasztást is elősegíti, mivel a turista döntésében a hely és annak kínálata ritkán válik el egymástól. Ha egy jól körülhatárolható csoportot preferálnak, a csoport fogyasztói magatartásától idegenkedők számára megfogalmazódik az üzenet, az adott szegmenshez nem tartozókat szeretnénk megkímélni és elkerülni a konfliktusokat. Például a kutyatartók egyre növekvő tábora az utazása során sem szeretne különválni a kedvencétől, nem szeretné sem otthon, sem kutyapanzióban, sem másra hagyni (Rátz–Michalkó 2012). Ezt a piaci igényt ismerték fel azok a turisztikai szolgáltatók, amelyek magukat kutyabarát (dog-friendly) helyként aposztrofálják, és azon túlmenően, hogy a vendégeik közé engedik az ebeket, különféle figyelmességekkel kedveskednek nekik (pl. kutyatál).