Az utazások életminőségnövelő hatása alapvetően a fizikai és a mentális egészség átmeneti vagy tartós javulásán keresztül jelenik meg. Leszámítva azokat az utazásokat, amelyek a hivatás végzésével összefüggésben éppen ellenkező előjelű folyamatokat indukálnak (pl. a globális nagyvállalatok értékesítőinek kimerítő üzleti útjai) vagy szomorú életeseményekhez kötődnek (pl. egy vidéki rokon temetése), az élményszerzéssel párosuló környezetváltozások, különösen az elvárt vagy a feletti színvonalú szolgáltatások teljesülése esetén alapvetően boldogítóak. Csíkszentmihályi (1997) az élet jobbá tételét az élmények jobbá tételében ragadta meg, munkásságának fókuszában a cselekvő felkészülése (előkészületi rítusok végzése), elmélyülése (figyelmének koncentrációja, a külvilág kizárása), valamint az idővesztés (a tevékenységre fordított idő észlelésének átmeneti megszűnése) hármasságából eredő flow (áramlat, csúcsélmény) állt. Maslow (2003) szükségletpiramisának megalkotásában is kulcsfontosságú szerepet játszott a csúcsélmények feltárásának igénye, álláspontja szerint a „vágynélküliség” vagyis a hiányszükségletek kielégítésén túli, pozitív érzelmi állapotban észleltek segítik az úgynevezett elragadott élmények átélését, a növekedési szükségletként értelmezett önmegvalósítást. Természetesen már a maslow-i értelemben vett hiányszükségletek elvárt mértékű és színvonalú kielégítése is stabilizálhatja, sőt akár növelheti az életminőségünket, vagyis a mindennapjainknak a jólét (welfare) és a jóllét (well-being) pillérjein álló alapkövét. Például a fiziológiai szükségleteinket kielégítő nyaralásra, amikor csupán a táplálkozás és a pihenés környezete változik meg, egyaránt sor kerülhet a Holt-Tisza egyik ’80-as évek hangulatát idéző kempingjében és a dubai hétcsillagos Burdzs al-Arab szállodában is. Mindkét helyszínen napozunk, úszkálunk, mást és máshogy eszünk, mint otthon, csakhogy az előbbi esetben meglehetősen szerény, utóbbiban pedig luxus körülmények között tölthetjük a szabadságunkat, a közérzetünkre gyakorolt hatás pedig meglepő módon közel egyforma. A titok csupán abban rejlik, hogy a boldogság, vagyis az életünkkel való elégedettségérzés az elvárásaink, aspirációink függvénye (42. fénykép).