Az utazással kapcsolatos szolgáltatások professzionalizálódásának során a célterületek kínálata egy vagy több, egymást gyakran átfedő képzeletbeli burokba szerveződött. A termelőipar által előállított, a magasabb hozzáadott értékű fogyasztási cikkekhez hasonlóan kreativitással, innovációval, designkommunikációval és számos egyéb, a tervezésben, fejlesztésben, marketingben, értékesítésben elengedhetetlen eszközzel átitatott, egymással gyakran szimbiózisban működő, piacképes szolgáltatásokat fedő láthatatlan burkok termékként értelmezhetők. A turisztikai termékek tehát az adott desztináció kínálatának professzionálisan előállított komplex szolgáltatásai, amelyek elősegítik az élmény fokozását, növelik a költési hajlandóságot, hozzájárulnak az elégedettségérzés kiteljesedéséhez, a pozitív reflexiókhoz, az átéltek, megtapasztaltak megosztásához, a hely ajánlásához és nem utolsósorban a visszatéréshez (Madarász–Papp 2017). Azokon a településeken, térségekben, ahol a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szervezetek termékszemléletű fejlesztéseket valósítanak meg, az oda érkező vendégeknek nagy valószínűséggel az lesz az érzése, hogy „nemcsak hívtak, hanem vártak is”. A turizmus globális piacán megvalósuló, egyre erősödő versenyben azok a desztinációk lesznek sikeresek, amelyek nemcsak fragmentált élményeket, hanem azok átgondoltan fejlesztett és menedzselt láncolatát képesek kínálni. Putnoki Gábor „Csak a szépre emlékezem…”, az ’50-es évek pozitivista szemléletét tükröző slágerének dalszövege napjainak turizmusában már aligha helytálló, mivel a látogatók elvárásai magas szintűekké váltak, az élmények, különösen a negatív tapasztalatok az okos telefonok segítségével azonnal rögzítésre és megosztásra, így erősebb bevésődésre kerülnek, amelyek elhomályosíthatják az utazások boldog, örömteli pillanatait. Ha egy turisztikai desztinációt termékszemléletűen menedzselnek, akkor az élménylánc minden egyes elemét az adott terméket potenciálisan fogyasztók (szegmensenként gyakran eltérő) elvárásainak, ugyanakkor a helyi társadalom érdekeit is figyelembe véve, és feltétlenül fenntartható módon kínálnak (Aubert et al. 2020).