Az 510 millió km2 felszínű Földön, közel 200 országban mintegy 8 milliárd ember él, akik 2019-ben megközelíőleg 1,5 milliárd alkalommal léptek be egy másik állam területére; volt, aki egyszer, és vélhetően olyan is akadt, aki az év minden napján keresztülment valamelyik határon. Amíg a nemzetközi turistaérkezések száma viszonylag megbízható mutató, addig a belföldi turizmusról már sokkal kevesebb statisztika áll rendelkezésre, így még becsült adat sincs arra vonatkozóan, hogy egy adott napon hányan lehetnek turisztikai motivációval úton a nagyvilágban. Ennek ellenére a globális turizmus csomópontjai aránylag jól kirajzolódnak, egyes országokban területileg egyenletesebben, máshol koncentráltabban vannak jelen a turisták. Leginkább a fővárosok, a regionális központok és a vízparti üdülőhelyek esetében fordul elő, hogy a turisták száma egy-egy városrészben vagy akár az egész településen meghaladja a helyi lakosságét. Az adott helyen élők az otthonukból kilépve úgy érezhetik magukat, mintha maguk is turisták lennének egy idegen településen. Az a város vagy község, amely addig a mindennapi életterüket jelentette, immáron „idegenek” kikapcsolódását, szórakozását szolgálja, extrém esetekben akár a katonai megszállás érzetét is keltve. Egy településen a lakófunkció visszaszorulása és a turizmusiparhoz kötődő szolgáltatóegységek előtérbe kerülése miatt megjelenő turistatöbblet az adott helység turistásodásához (touristification) vezet (Freytag–Bauder 2018). A turistásodás alapvetően a helyi lakosság saját lakóhelyéről történő fokozatos kiszorulását jelenti, amelynek következtében a környezet eredeti vonzereje feloldódik, a térség atmoszférája átalakul, elvesznek azok az értékek, amelyek egykor az első látogatókat odacsábították. Az autenticitás csökkenésével párhuzamosan az élettér díszletté válik, a színpadot a turistatömeg foglalja el, a helyiek pedig a színfalak mögött rejtőzve várják a nagyszünetet vagy éppen az előadás végét. A turistásodás a világ legtöbb pontján megfigyelhető jelenség, leginkább a természeti környezetben szembetűnő, de üdülőhelyek és sűrűn lakott metropoliszok is érintettek benne (Campos 2020). A turistásodás a gyakorlatban az adott területet felfedezők igényeinek kielégítésére létrehozott szolgáltatások dinamikus fejlődése és terjeszkedése, amelynek eredményeként egyrészt erőteljesen növekszik a látogatók száma, amely a kínálat további bővülését, diverzifikációját generálja, másrészt az eredeti funkciók eróziójával, a helyiek (különösen az „őslakosok”) kivonulásával párosul. A turistásodást nem szabad egyértelműen kedvezőtlen jelenségként értékelni, egyes esetekben kifejezetten előnyös az adott térség fejlődése szempontjából. Például azokban a községekben, ahol másképpen nem oldható meg a népesség megtartása, a turizmus legkülönbözőbb eszközrendszereket alkalmazó tudatos felfejlesztése bizonyos mértékig orvosolhatja az elnéptelenedést, de hasonló szerepet tölthet be egy szlömösödött városrészben is (Olt et al. 2019).