Azon projektfeladatok esetében, ahol a követelmények a folyamat kezdetén nehezen határozhatók meg – mivel az eredmény újdonságtartalma miatt az ügyfél csak nagy vonalakban tudja megfogalmazni, mit is szeretne, vagy maga az ügyfél, a felhasználók köre sem határozható meg pontosan –, előnyös lehet a rugalmas projektvezetési megközelítések alkalmazása. A projektszervezet vagy a megrendelő oldaláról azonban nem minden esetben van meg az a fajta szemlélet, ami ennek bevezetéséhez szükséges, vagy nem igénylik a rugalmasság ilyen magas szintjét a projektcsapat tagjai. Sokszor az új, agilis módszerek irányába vezető elmozdulás mellett erős a hagyományos szerepekhez, eljárásokhoz és folyamatokhoz való ragaszkodás, ezért vegyes (hibrid) alkalmazások alakulnak ki. A vegyes megközelítések célja az egyes módszerek előnyeinek kiaknázása, egyúttal a gyengeségek csökkentése oly módon, hogy az eljárások együttes alkalmazása teremtse meg a rugalmasságot az agilis eszközök révén és egyúttal megtartsa a tervezhetőséget, kiszámíthatóságot a hagyományos módszerekre támaszkodva (Lalmi, Fernandes & Souad, 2021). Ez tulajdonképpen a gyakorlatban azt jelenti, hogy azon projekteredmény-részek esetében, ahol a munkavégzés konkrét módja nem ismert vagy nem fogalmazható meg, a projektcsapat a rugalmas projektvezetési megközelítés eszközeit alkalmazza (Görög, 2019).