A projekt mint kifejezés a latin projectum, proicere szóból származik, amely tartalmilag valaminek az előrevetítését, átgondolását, tervezését jelenti. Ez a megközelítés jól tükrözi a legelső projektek – mint a piramisok építése vagy a Római Birodalomban az úthálózat és vízvezeték létrehozása – lényegi kihívását, a munkafolyamat tevékenységeinek meghatározását, megtervezését és megvalósítását. Az 1950-es években már nem csupán új létesítmények létrehozása, hanem az űrkutatás terén, valamint katonai-védelmi fejlesztések során is megjelent a projektvezetés (Görög, 2003), ahogy erre az előző fejezetben már utaltam. Az itt kidolgozott eljárások beépültek a tervezési és menedzsmentgyakorlatba, és egyre népszerűbbé váltak a gazdálkodó szervezetek körében is. Az 1980-as évektől elindult és ma is jellemző fejlemények igazi áttörést jelentettek a projektmenedzsment történetében. A gazdasági, technológiai és társadalmi környezetben bekövetkező változások a szervezeteket is előrelépésre, fejlődésre kényszerítették. A változtatási irányokat a szervezeti stratégiákban határozták meg, amelyeknek operatív eszközei, a stratégia megvalósításának színterei a projektek voltak. Cleland (1994; 34.) megfogalmazásában: „A projektvezetés képezi az egyik legfontosabb eszközét annak, ahogyan egy szervezet az egyik állapotáról egy másik állapotára változik át. Ezért nevezhetnénk azt változáskezelésnek is.” Görög (2003; 20.) szavait idézve a szervezeti stratégia, az abban foglalt hosszú távú elképzelések, fejlesztések megvalósításának „leghatékonyabb eszközei a projektek és a projektvezetés”.