Az itt vázolt módszerek mind a szaknyelvi kutatásra, mind pedig a szaknyelv oktatására és fordítására alkalmazhatók. Kiindulópontként Felder és Vogel (2015) modelljét adaptálom a jelen kutatás céljaira. Felder és Vogel modelljének kiindulópontja egy életszituációs eset. Egyszerűsítve: valami történik. Minden eset feldolgozható diskurzív módon azáltal, hogy beszélünk róla. Az adott eset is feldolgozható a hétköznapi diskurzus keretein belül, de akár politikai vagy gazdasági keretben is, mert kerekedhet belőle például politikai vita, amit a média is tematizál. Amennyiben azonban az eset jogilag relevánssá válik, például azáltal, hogy jogvita alakul ki róla, az eset bekerül a jog rendszerébe, a jog szabályai szerint kerül feldolgozásra. Ennek során jogászok döntik el, hogy eset mely alkotóelemei relevánsak a jogi megítélés szempontjából. Ezt Felder és Vogel (2015, p. 364) „jogi előkészítésnek” nevezik. A jogász az esetet egybeveti az adott esetre alkalmazható jogi szövegekkel, pl. törvénnyel, rendelettel, bírósági állásfoglalásokkal stb., és meghatározza az eset jogilag releváns ismérveit. Így az életszituációs eset jogi tényállássá transzformálódik. A további megítélés tárgyát ez a jogi tényállás fogja képezni.