Jelen tanulmány a vernakuláris nyelvhasználat vizsgálatának a kétnyelvűség-kutatásban felhasználható tanulságait mutatja be. Célom olyan beszédhelyzetekhez kötődő jelenségeket vizsgálata kétnyelvű beszélőknél, amelyek nagyon bensőséges, intim kapcsolatot feltételeznek az adott nyelvvel vagy nyelvváltozattal (Gal, 1991), mint az ima vagy a káromkodás, a számolás spontán műveletei vagy a tudattalan, nem akaratlagos álmok nyelvének feltérképezése (Szabó T., 2015). A nyelvhasználati interjúk anyagának gyűjtése 2010-ben zárult le. A többlépcsős terepmunka során szociolingvisztikai vizsgálatokat végeztem Franciaországban, Párizsban és környékén, az Île-de-France területén élő első és másodgenerációs magyarok körében. Harminckét családból hatvanhat adatközlőtől történt az adatgyűjtés. Harmincegy adatközlő első, harminc másodgenerációs, öt adatközlő francia anyanyelvű házastárs. (Ez utóbbi csoporttól jelen részkutatásra vonatkozóan nem vettem fel adatot, ahogy a másodgeneráció tizennégy fős gyermek alcsoportjától sem, csak tizenhat fő fiatal felnőttől.) Szociolingvisztikai interjúk formájában félig strukturált beszélgetések kerültek rögzítésre és lejegyzésre, társas interakciók rögzítése, kérdőíves gyűjtés, valamint résztvevő megfigyeléssel szerzett nyelvi adatok alkotják ennek a tanulmánynak az alapját képező anyagot. A gyűjtött anyag feldolgozása tartalomelemzéssel történt.