Bár a falusi hantiknak mint társadalmi rétegnek a kialakulása nem túl távoli múltba nyúlik vissza (ez az időszak körülbelül ötven év), napjainkban mégis a teljes hanti népesség többségét ők teszik ki. A statisztikai adatok szerint jelenleg az északi kis népek lakosságának 65%-a él falvakban.1

 

A nemzetiségi falvakat leginkább sújtó problémák közé tartozik a munkanélküliség. Az 1990-es évekig a Hanti–Manysi Autonóm Körzetben tizenkét halászati szövetkezet, két réntartó szovhoz, négy prémfelvásárló szövetkezet és állatfarm, három halgazdaság és három halfeldolgozó üzem működött, melyekben elsősorban a falvakban élő hantik, manysik és nyenyecek dolgoztak.2 Tudjuk, hogy már ezek a szocialista időszakban bevezetett átalakítások szétzúzták a hantik történelmileg kialakult szociálökonómiai struktúráját, de mégis egyfajta szociális hálót, létbiztonságot nyújtottak az erdőben és a falvakban élő őslakóknak, hiszen a faluban élőknek munkát, a szálláshelyen élőknek felvásárlási lehetőséget biztosítottak. Ezeknek a kolhozoknak, szovhozoknak, szövetkezeteknek a többsége az 1990-es években bekövetkezett társadalmi átalakulások következtében megszűnt vagy részvénytársasággá alakult. Önkormányzati tulajdonban lévő vagy nagycsaládi vállalkozások lettek belőlük, melyek a gazdaságosság határán működnek, vagy veszteségesek. Mindez a munkahelyek számának hirtelen csökkenéséhez, az őslakosok közötti munkanélküliség megnövekedéséhez vezetett. A munkanélküliség mára olyan nagy arányokat öltött, hogy az őslakosok egyik legsúlyosabb társadalmi problémájává vált. Különösen a falvakban élőket sújtja, ahol megszűntek a kolhozok és szövetkezetek, az emberek az utcára kerültek, alkalmi munkából, segélyekből vagy abból élnek, amit a természet ad nekik, és már felnőtt egy olyan nemzedék, amely nem látta a szüleit rendszeresen dolgozni. Ez a folyamat az 1990-es évektől folyamatosan erősödik. Vannak falvak, ahol gyakorlatilag a teljes felnőtt lakosság munkanélküli.

 

Érdemes külön szólni a nők helyzetéről. A hagyományos hanti, manysi vagy nyenyec társadalomban a nők vezették a háztartást, és a gyerekek nevelésével foglalkoztak. A szovjet időszakban a munkaképes nők gyakorlatilag mindannyian dolgoztak, takarítóként, mosogatóként stb. Egy részük továbbtanult, orvos, tanár lett belőlük. A férfiakhoz képest a tanult őslakos nők aránya már abban az időben magasabb volt. Ma sincs másképp. Az őslakos férfiak többsége 6-7 osztályt végzett, a nők 8-9 osztályt.

 

 

A nők ezáltal könnyebben kapnak munkát, jobban teljesítenek, összességében sikeresebbek a munkaerőpiacon, mint férfi társaik. Kevés olyan hely van a világon, ahol a társadalomban a férfiak vannak többségben, és nagy a nőhiány. Az északi kis népek, így a hantik között ez meglévő jelenség. Nemcsak az az oka, hogy a fiatal lányok képzettebbek, hamarabb kapnak munkát a lakóhelyüktől távolabb is, nemcsak az, hogy rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de az is, hogy sokan közülük más nemzetiségbe tartozókkal kötnek házasságot. Sokkal hamarabb találnak maguknak élettársat, férjet egy másik kultúrából, mint fordítva. Az őslakos férfiak között sokkal kevesebb a más kultúrából származó nőkkel kötött házasságok száma.

 

A tajgában élő hanti család a legkisebbtől a legöregebbig együtt marad, és a kisgyerekekről ugyanúgy gondoskodik, mint a magatehetetlen öregekről. Ott nem válik magányossá, ha megöregszik valaki. 

 

 

A falusi hantik általában hosszú utazás idején öltöznek népviseletbe, ha például meglátogatják szálláshelyen élő rokonaikat, vagy ha télen vadászni, horgászni mennek. Nagyobb ünnepek alkalmával, például a réntartók napján, tavasszal a varjú ünnepén, vagy olyan fesztiválok idején, amelyen hantik is szerepelnek, szintén hagyományos viseletbe öltöznek. A népviselet ilyen alkalmakkor inkább az ünneplő ruhát helyettesíti számukra.