A genetikai vizsgálatok mára egyértelműen bebizonyították, hogy az emberiségnek magának közös őse volt, ebből azonban még sem a nyelvi képesség eredetére, sem a nyelvek eredetére nézve nem vonható le egyértelmű következtetés. A Homo sapiens faj 200 000 évvel ezelőtt alakult ki Afrikában, és 70 000–100 000 évvel ezelőtt kezdett kirajzani onnan, míg végül be-, sőt lassan túlnépesítette a Földet. Sikerének kulcsa épp a nyelv által adott lehetőségekben rejtőzhetett, vagyis a nyelv valóban képessé tette őket arra, hogy „véghez vigyék mindazt, amit elterveztek”. A sapiensek ugyanis korábban is próbálkoztak a migrációval, de a leletek tanulsága szerint első közel-keleti útjuk nem volt sikeres, és az egyik lehetséges oka ennek az, hogy gyengébb fizikumuk miatt az ott élő neandervölgyiekkel nem tudták felvenni a versenyt. Amikor viszont 70 000 évvel ezelőtt útra keltek, már talán a neandervölgyiekénél fejlettebb kommunikációs lehetőségeik is szerepet játszhattak abban, hogy a konfliktusban végül felülkerekedtek, és a neandervölgyiek eltűntek (bár hagytak némi nyomot az emberiség genomjában). A terjeszkedés olyan erőteljesen folytatódott, hogy 12 000 évvel ezelőtt az utolsó nem sapiens Homo is eltűnt, és az ember maradt az egyetlen emberfaj a földtekén.

Abból azonban, hogy az emberiségnek közös őse van, még nem következik automatikusan, hogy a nyelveknek is közös ősük van, sőt, az emberre mint fajra egyedien jellemző nyelvi képesség egyszeri, egyetlen egyedben történő megjelenése sem. Nem lehet ugyanis kizárni a lehetőséget, hogy ez egymástól függetlenül több egyedben is felbukkanhatott. Ugyanakkor megfontolásra érdemes az a feltételezés, hogy a nyelv használata, a nyelvi kommunikáció képessége hatalmas előnyt jelenthetett annak a csoportnak, amelyben megjelent, és biztosíthatta a nyelvvel rendelkező alcsoportnak a gyors terjedését a többi csoport rovására. Csakúgy tehát, ahogy a Homo sapiens kiszorította a többi Homo fajt, a sapiens fajon belül is nagyon hamar sikeresebbé válhatott, és ezért elterjedhetett az a csoport, ahol először jelent meg az emberi nyelv. Természetesen az is elképzelhető, hogy ez a képesség már akkor jelent meg több különböző helyen, egymással párhuzamosan, amikor az emberiség ősei elhagyták Afrikát, más-más területre kerültek, és nem egymással versengtek, hanem más Homo fajokkal. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy talán magát a kirajzást is a nyelv tehette sikeressé, képessé téve a sapienst arra, hogy hatékonyan kommunikáljon, és hatékonyan állítson elő eszközöket. Arra a kérdésre tehát, hogy az emberiség nyelvi képessége egy egyednél alakult-e ki, azaz közös ősre vezethető-e vissza, vagy pedig több forrásból ered, egyelőre nem lehet választ adni.