3.2. A mondatok és alkotóelemeik

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mondat egy különleges egysége a nyelvnek olyan szempontból, hogy bárki el tudja dönteni egy szósorról, hogy az a saját anyanyelve szerint mondatnak tekinthető-e, ugyanakkor nehéz precíz meghatározást adni arra, hogy mi is a mondat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kétszáznál is több definíció született már a kategória leírására. Mindenesetre a meghatározásnak valahogy tükröznie kell a mondatnak azt a tulajdonságát, hogy az szavaknak olyan sora, amelyek úgy vannak felépítve és elrendezve, hogy azt az adott anyanyelvi beszélő a saját nyelvtudása alapján mondatnak tudja tekinteni. Az az angol mondat, hogy Eve gave Adam an apple, egy angol számára egy helyes mondat. Ha ugyanezt elemről elemre magyarra fordítjuk, csak egy szósalátát kapunk – még ha tudjuk is értelmezni, mondatnak nem tekinthetnénk azt, hogy Éva adott Ádám egy alma. Ezzel szemben az, hogy A szék adott a csúzlinak egy e-mailt, teljesen értelmetlen, de mondatnak mondat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mondat lényegi része tehát a felépítés és az elrendezés, azaz egyrészt kulcsfontosságúak az elemein megjelenő különféle toldalékok, másfelől pedig az elemek sorrendje, és az, hogy azok a mondaton belül milyen kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak. Az, hogy A lepke piros, illetve hogy A lepke szép, egyaránt jó mondat, de ha úgy kombinálnánk őket, hogy A lepke piros szép, az már nem lenne az: egy ilyen mondatban a lepke és a piros szorosabb egységet alkot, és a piros-nak feltétlenül meg kell előznie a lepke szót. S mint ahogy már a bevezető fejezetben jeleztük, a nyelvben minden változhat, így a mondatokban is minden változhat: az idő függvényében változhatnak azok az elrendezési szabályok, amelyeknek segítségével a mondatot alkotó elemeket összerakjuk, és azok az elemek is, amelyekkel a mondat egyes részeit megjelöljük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elindultam szőrkötni, szederinda-rinda, énekli a Kolompos Együttes, de az interneten fellelhető szövegváltozatokban sok helyen ez az első sor így jelenik meg: szőrt kötni. A kétféle verzió közül az első egy régebbi nyelvállapotot tükröz, éppúgy, mint az ly. A magyar nyelvnek ugyanis volt egy olyan időszaka, amikor nem volt általános a mondat tárgyának a jelölése (feltételezések szerint a határozott tárgyak kaptak ragot, a határozatlanok nem). Ez igen régen lehetett így, a nyomait csak az olyan szerkezetek őrzik (és azok is csak nyomokban), amelyekben nem ragozott, időjeles ige szerepel, hanem igenév. A mondat tárgyának a jelöltsége is változott az idők során, s emellett még a szórendje, illetve szórendi szabadsága is. Azokról a vonásokról, amelyek az évszázadok, sőt évezredek során sem változtak, a toldalékok történetéről szóló 7., valamint a mondatok történetével foglalkozó 9. fejezet szól részletesebben. A funkciójelölő elemek, s ezen belül a toldalékok rendszere a nyelvben a változásnak leginkább ellenálló réteg: arról, hogy ebbe hogyan kerülnek mégis rendszeresen új elemek, a 8. fejezet ad információt.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave