A szókészlet bővülése sokféle módon történhet. Az egyik nyilvánvaló forrás az átvétel: a fenti idézetben jól érzékelhető a latin jövevényszavak gyakorisága. De olyan latin jövevényszó is van ugyanitt, amely már annyira régen meghonosodott a magyarban, hogy nem is érzékeljük idegennek: az óra, amelynek 1372-es első említése még őrzi az eredeti latin szókezdő h-t is (horan ’órán’). Nem könnyű teljes felsorolást adni arról, összesen hányféle nyelvből kerültek a magyarba jövevényszavak, de igen jelentős részét képezik a magyar szókészletnek a latin mellett a török, az iráni, a szláv és a német jövevényszavak.

Gyarapodhat emellett a szókészlet szóalkotással is, legfőképpen szóösszetétellel és szóképzéssel, de vannak egyéb szóalkotási módok is. A gyarapodás, illetve a változás illusztrációjaként az igekötős igék állományának bővülésével, illetve azok jelentésváltozásával foglalkozunk itt röviden. Az utóbbi években számos nyelvészeti és ismeretterjesztő cikk született a be igekötős igék csoportjának hirtelen gyarapodásáról (besminkel, beájul, besír, berévül, beszomorkodik, befél, behány, besértődik, beparázik – a sort még igen hosszan lehetne folytatni), és arról, hogyan adható vissza ennek az új igekötős csoportnak a jelentése. Ezek a szóalakok lehetnek az olvasó számára teljesen elfogadott, napi használatban lévő formák, de az is lehet, hogy furcsának hatnak. A fejezet címében szereplő elért ige éppilyen furcsán hathat mai füllel, elsőként talán ’félreért’ jelentést tulajdonítunk neki. Ez azonban egy újabb értelmezés: korábban az elért igének egyszerűen ’megért’ vagy ’burkolt célzást megért’ jelentése volt. A változás úgy következhetett be, hogy a beszélők (az olyan igék mintájára, mint például az elír, elnéz, elszab, azaz amelyek azt jelentik, hogy az alapigével jelölt cselekvést rosszul csinálják) átértelmezték ennek az igekötős igének a jelentését is. A szókészlet többféle típusú változása is oka lehet annak, hogy ma már kevésbé értjük el/meg Jókait.