Gugán Katalin (főszerk.), Kerezsi Ágnes, Kubínyi Kata (szerk.): Hanti hadak, manysi mesék: kalauz legközelebbi nyelvrokonainkhoz
›
Mi fán terem a nyelvrokon?
›
5. Szavak vándorlása
›
5.6. Törjük a kobakunkat!

5.6. Törjük a kobakunkat!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A százas lista egyik legérdekesebb jelensége, hogy ebben a nagyon szűk felsorolásban is felbukkan két török eredetű testrésznév: a gyomor és a térd. Ezenkívül is vannak még török eredetű testrésznevek: ilyen a boka, a kar és a köldök is. Vajon mi motiválja a testrésznevek átvételét? Ha finnugor eredetű a váll, a könyök (legalábbis a szó töve), a kéz és az ujj, hogyhogy pont a kar-ra nincs alapnyelvi eredetű megnevezés? Az is érdekes, hogy a hát uráli eredetű, a has forrása azonban ismeretlen. És ha számos belső szervnek szintén alapnyelvi a megnevezése (máj, vese, epe, lép), miért pont a gyomor-ra nincs örökölt szavunk?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek alapján talán már megjósolható, hogy ezekre a kérdésekre igazán precíz, tudományos válasz nem adható. Joggal feltételezhető, hogy az alapnyelv egykori beszélői számára nyilvánvaló volt a kar meg a gyomor létezése, és az is, hogy ezeket tudták valamilyen névvel illetni. Ha rákeresünk a gyomor jelentésre az Uralonet keresőfelületén, négy ilyen jelentésű etimon is megjelenik a találati listán, de ezek egyikét se őrizte meg a magyar – hogy miért nem, és hogy mi tűnhetett el, és mikor, arra viszont nem lehet válaszolni. Az ujj jelentésű szavunknak például volt ’kar’ jelentése (és bizonyos kontextusokban ma is van, ilyen a ruha ujja); a ’kézujj’ jelentés feltehetően uráli eredetű, a ’kar’ jelentés is lehet az, de lehet belső fejlemény is. Erről a kérdésről, valamint további alapnyelvi eredetű testrésznevekről könyvünk következő (6.) fejezetében lehet még olvasni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Több sikerrel kecsegtet annak a megfejtése, hogy miért és mikor kerültek át a török eredetű jövevényszavak a magyarba. A térd és a gyomor egyaránt a honfoglalás előtt érkeztek, és feltehetően egy olyan szókincscsoporthoz tartoztak eredetileg, amelyben rendkívül jelentős a török eredetű elemek mennyisége: az állattartás szókészletéhez. Ezek tehát (hasonlóan a boka, köldök, szakáll és kar szavakhoz) eredetileg állati testrészeket jelölhettek, és később kaptak új jelentést mint az emberi testrészeket, illetve szerveket megnevező elemek.1 Az, hogy játékosan, az állati testrészneveket használva nevezünk meg emberi testrészeket, ma is megfigyelhető, amikor megrázzuk valakinek a mancsát, vagy szedjük a csülkünket: az ilyen típusú használat is egy lehetséges forrása annak, hogy az adott szó jelentése bővül, és emberi testrész megnevezésére is használatos lesz. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A címben megnevezett kobak kicsit fiatalabb, de szintén török eredetű jövevényszó: feltehetően a kun nyelvből került át a magyarba (mint már fentebb említettük, ugyanaz a szó töve, mint a koporsó szónak). Az átvett szó eredeti jelentése ’tök’, ezt tükrözi a tökfélék kabakosok megnevezése. Nem igazán szorul magyarázatra, hogy egy tök jelentésű szó hogyan kaphat ’fej’ jelentést, de ebben a jelentésében együtt él az uráli eredetű fej-jel, speciálisabb, stilisztikailag jelöltebb eleme maradt a magyar szókészletnek. A boka, térd, vagy éppen a gyomor megnevezésénél persze kevésbé valószínű ilyen játékos motivációt feltételezni. Mindenesetre így legalább kétféle utat sikerült vázolni arra, hogyan cserélődhetnek le alapnyelvi eredetű testrészmegnevező szavak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5.4. ábra. Kobak-kobak
Forrás: Wikimedia Commons
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogyan változik a szókészlet, melyek azok a rétegei, amelyek ellenállóbbak a változásokkal szemben, de arra is rámutattunk, hogy itt is lehetséges az elemek lecserélődése, illetve az átvétel, és ennek megnéztük néhány esetét. A következő fejezet ezzel szemben a megőrzött alapnyelvi elemekre fókuszál; a továbbvezető olvasmányok listája – az érintkező téma miatt – szintén a következő fejezet végén található.
1 Róna-Tas, András – Berta, Árpád: West Old Turkic: Turkic loanwords in Hungarian. Harrassowitz Verlag, 2011. 1160. old.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave