A számnevek szintén az alapszókészlet részét alkotják. Egy nyelvnek nincs szüksége túl sok számnévre ahhoz, hogy ki tudja fejezni a számsor végtelenségét: a magyarban például az egy-től tíz-ig tartó számnevekkel és a kerek tízesek elnevezéseivel (húsz, harminc, negyven stb.), valamint a száz, az ezer és az egyértelműen újabb keletkezésű millió, milliárd kombinációival gyakorlatilag minden szám kifejezhető. Az alapnyelvre több számnév is rekonstruálható. A finnugor nyelvekben egytől hatig közös eredetűek a számnevek, ezek közül a ’2’ és az ’5’ esetében felmerül az uráli korból való származás (vö. például finn yksi, kaksi, kolme, neljä, viisi, kuusi, manysi akw, kit, xurǝm, ńila, at, xot). Közös eredetű ezenkívül több ’tíz’ jelentésű, valamint a tíz többszörösét megnevező szó. Ilyen például a magyar negyven, ötven stb. szavak -van/-ven utótagja, melynek rokon nyelvi megfelelései hasonlóképpen összetett számnevek tízes elemeként használatosak, vö. manysi -man, -pan: naliman ’40’, atpan ’50’. Húsz számnevünk is finnugor eredetű (vö.: udmurt ki̮ź, komi ki̮ź, hanti xos, manysi xus), és egyes feltételezések szerint összefüggésben van az ősi, alapnyelvi *koje ’ember, férfi’ alakkal. Eredeti jelentése ’az ember <aki húsz ujjal rendelkezik>’ lehetett, amit megerősít, hogy más nyelvekben is találkozunk hasonló motivációval a 20 megnevezésekor. Hasonlóképpen a kéz ujjaihoz, és az ujjakkal való számoláshoz kapcsolódhat az, hogy a finnugor nyelvek közös eredetű ’5’ számneve hangtanilag megfelel a szamojéd nyelvek ’10’ jelentésű számneveinek. A lehetséges magyarázat tehát az, hogy eredetileg ez a szó a kezet jelölhette, s míg a finnugor nyelvekben egy kézhez kapcsolódva ’5’, a szamojéd ágban két kézhez kapcsolódva ’10’ jelentésű lett. (Más elképzelés szerint a szó eredetileg egy általánosabb ’sok’ jelentéssel bírt, s később alakult ki az ’5’, valamint ’10’ jelentés.) Közös eredetű a ’100’ is, mely finnugor kori átvétel az indoeurópai alapnyelv iráni ágából (vö.: száz, finn sata, észt sada, számi čuotte, erza-mordvin śado, mari šüδə, udmurt śu, komi śo, hanti sat, manysi sāt). Közös gyökerekre vezethető vissza a ’7’ számnév is, mely szintén indoeurópai átvétel, de már a finnugor egység felbomlása után vette át külön a finn-permi, az ugor, valamint a szamojéd ág (vö. például finn seitsemän, manysi sāt, nyenyec siu, śeu).

A kiterjedt számsorral rendelkező nyelvekben a számsor valamilyen számolási rendszeren alapul: a magyar például világosan a tízes számrendszert mutatja, hiszen tíz után a számsor „újrakezdődik”, és a további váltások is a kerek tízeseknél következnek be. A nyelvekben azonban többféle számrendszer is kombinálódhat. A húsz számnevünk például a húszas számrendszerre utal, hiszen egy tisztán tízes számrendszerben a ’20’ számnév 2×10-féle elnevezést kap (vö. finn kaksikymmentä ’húsz’: „két-tíz”). A világ nyelveiben többféle számrendszer is előfordulhat, és ezek alapvetően számolási szokásokon alapulnak. Meglehetősen általános a nyelvekben a tízes számrendszer (a kéz ujjain való számoláson alapul), de előfordul húszas (szintén az ujjakon való számolást mutatja, de a lábujjakat is beszámítva), vegyes tízes-húszas és egyéb ritkább rendszer is, ezekről bővebben a tipológiai világatlaszban (The world atlas of language structures) lehet olvasni.

Az alapnyelvre rekonstruálható számnevek alapján próbálták kikövetkeztetni a nyelvészek az uráli és finnugor kor nyelvének számrendszerét, és az idők során többféle elképzelés is született. A korai elméletekben szerepelt a hatos és hetes számrendszer lehetősége (az ősi eredetű számnevek sora alapján), de a ma elfogadott nézet szerint az alapnyelv tízes számrendszert használhatott. Ezt támasztják alá egyrészt az alapnyelvi korszakokra visszavezethető számnevek, melyek között több ’tíz’ jelentésű számnév, valamint a ’tíz’ többszörösei is szerepelnek (lásd fentebb). Továbbá erre utal a mai rokon nyelvek számsorainak a tízes váltásokon nyugvó rendszere, és e nyelvek több olyan számneve is, mely értékét a tízhez (vagy a tíz többszöröseihez) viszonyítva fejezi ki, például a finn kahdeksan ’8’ (tkp. „kettő a tízből”), yhdeksän ’9’ (tkp. „egy a tízből”), a komi e̮kmi̮s ~ udmurt ukmi̮s ’9’ (tkp. „egy a tízből”), a manysi ontəllow ’9’ (tkp. „oldal nélkül tíz”), valamint az erdei nyenyec kāśemju’ ’9’ (tkp. „éppen nem tíz”). Ilyen a magyar kilenc is, melynek a jelentése ’<egy> kivételével tíz’ lehetett: a számnév kil- előtagja összefügg a kívül, kijjebb határozószavaink tövével, az -nc utótag pedig ’tíz’ jelentéssel bírt, miképpen láthatjuk ezt a harminc számnéven is (vö. harm- ’3’ és -(i)nc ’10’).