Ha egy holland anyanyelvű beszélő ellátogat Észak-Németországba, probléma nélkül megérti a helyi alnémet dialektusokat. Ha tovább utazik dél felé, a további német helyi nyelvjárások már egyre kevésbé lesznek érthetőek számára, a legdélibb német nyelvjárások pedig már egyáltalán nem. A német anyanyelvűek számára sem feltétlenül érthető az összes német dialektus (ezen a linken meg lehet hallgatni 12 különböző változatot), a déli nyelvjárásokon alapuló irodalmi német nyelv az, amely az összekötő nyelv számukra.

Ugyanez az élmény nem adatott meg a magyar anyanyelvi beszélők számára. A nyelvterület maga kicsi, az egyes nyelvjárások között elsősorban hangtani, szókészletbeli, esetleg kisebb alaktani és mondattani különbségek vannak, ha viszont átlépünk a határon, minden irányban csak idegen, nyelvtanulás nélkül érthetetlen nyelvekkel találkozunk. Szerepet játszhatott mindebben az is, hogy Nyugat-Európában a középkori hűbérbirtokok sokáig fennálltak, akár a királyi hatalommal is dacolva, és ahol kevésbé volt erős a központi hatalom befolyása, ott a nyelvjárások is tükrözik az egykori önállóbb birtokok határait. Magyarországon azonban még a kiskirályok hatalma sem állt fenn elég hosszan ahhoz, hogy ilyen mértékű, a nyelvjárásokban is visszaköszönő elszigetelődés kialakulhasson. Emellett a nyelvjárások a különböző történelmi viszontagságok hatására részben eltűntek, részben keveredtek, hiszen mind a tatárdúlás, mind pedig a török hódoltság sok áldozattal járt, valamint a lakosság jelentős részei menekültek más területekre. Talán az egyetlen nyelvjárás, amely elég hosszú ideje fejlődik izolációban ahhoz, hogy erőteljesen érzékelhető legyen a különállása, a moldvai csángóké, azoké a magyaroké, akik a 12. század végétől a 18. század végéig több hullámban kerültek Moldvába. Az izoláció azzal magyarázható, hogy egy természetes földrajzi határ, a Kárpátok elválasztja őket a magyar nyelvterülettől, tehát az áttelepüléstől kezdve az itt élők nyelve elszigetelten változott, és azok az idegen nyelvi hatások is mások voltak, amelyek ezt a nyelvváltozatot érték; Hoppa Enikő megállapítása szerint minél régebbi egy település, annál jelentősebb az ott beszélt nyelvváltozatban a román jövevényszavak rétege.2 A különböző moldvai csángó változatok közötti különbségről bőségesen lehet olvasni a hivatkozott írás, illetve az abban olvasható bibliográfia alapján; jelen fejezetben csak illusztrációként adunk meg egy rövid csángó nyelvű hangfelvételt, hogy érzékelhetővé váljon a magyar kétféle változata közötti különbség.

Képzeljük csak el, micsoda kincs lenne, ha megismerhetnénk azt a nyelvváltozatot, amelyet azok a magyarok beszéltek, akiket a tatárdúlás előtt Julianus még épp meg tudott látogatni! Beszélői akkor már több száz éve elkülönülten éltek a Kárpát-medencei magyaroktól, tehát ennek esetében is feltehető, hogy másféle változások játszódtak le az általuk beszélt nyelvben, mint a magyarországi nyelvváltozatban, hiszen a beszélői más nyelvek beszélőivel álltak folyamatos kapcsolatban, mint a magyarországiak. Ugyanakkor Julianus a magyar 13. századi változatát beszélte, és számára még érthető volt a keleti magyarok nyelve. A korai ómagyar kori nyelvemlékek alapján az is valószínűsíthető, hogy mi magunk pedig Julianus magyarját értenénk meg, bár itt már élesen érzékelnénk, hogy a magyar általa és általunk beszélt változata között jelentős különbségek vannak. Ha pedig a keleti magyarok nyelve fennmaradhatott volna, és további hét-nyolcszáz éven át a Kárpát-medencei magyartól elszigetelten, más környezetben változott volna, valószínűleg sokkal jobban különbözne a mai magyartól, mint a moldvai magyar nyelvjárás. Feltehetően azonban még mindig lényegesen több közös tulajdonsága lenne annak a magyarnak és a mai magyarnak, mint a mai magyarnak és a manysinak, hiszen ez utóbbitól sokkal több évszázad és sokkal nagyobb távolság választ el minket. Részben ezeknek a közbülső fokozatoknak a hiánya lehet az oka annak, hogy a nyelvrokonságnak és ezen belül az uráli nyelvrokonságnak a fogalma nehezen befogadható. 

Épp ezért egy uralisztikával foglalkozó nyelvésznek alapélménye, hogy amikor fény derül a foglalkozására, ismeretlenek gyakran teszik fel a kérdést: és te hiszel ebben? Erre pedig nehéz röviden válaszolni, mert igazából nem hitbeli kérdésről van szó. Az uráli nyelvek rokonságának megállapítása egy következetes tudományos módszertant követve történt meg, ha bárki előveszi a nyelvek szótárait, nyelvtanait, és a történeti-összehasonlító nyelvészet szigorú módszertanát követve hasonlítja össze ezeket, akkor ugyanerre az eredményre jut. Sok olyan kérdés van, amelyet a magyar nyelvtörténet kapcsán lehet és érdemes is vitatni, de az, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvek közé tartozik-e, egyáltalán nem kérdés.