Az útleírások mindig felhasználják a korábbi munkákat, építenek azokra és interakcióba lépnek velük. A rájuk tett utalások megjelenhetnek explicit módon a konzultációhoz használt forrás vagy szerző megjelölésével, egy „megbízható” szöveg idézésével (ahogyan az például előfordult Rosti és Humboldt esetében), vagy akár ennél kevésbé egyértelmű módokon, egy korábbi szerző képeinek, hozzáállásának vagy élményeinek beépítésével a saját narratívába (lásd majd Xántus esetét). A felhasználás konkrét jellegétől függetlenül azonban az egyértelműnek tűnik, hogy a „külföldi látogatók nem tabula rasával érkeztek Mexikóba […] nemcsak előre kialakított hozzáállással, előítéletekkel és véleményekkel érkeztek, hanem a korábbi megfigyelők leírásai is hatással voltak rájuk”.2 A jelen alfejezet célja az ilyen korábbi írások áttekintése, főleg nyugat-európai és amerikai utazók írásaira koncentrálva, amelyek hatással lehettek a magyar utazók percepcióira is. Ezek voltak a legfontosabb szövegek, amelyek a magyar utazókat is felruházták egyfajta, az ország leírására alkalmas szókinccsel és eszközkészlettel, az általuk kialakított hagyományokkal pedig gyakran kijelölték, hogy melyek azok a helyek, amelyeket érdemes meglátogatni, és nyilván a közvetített véleményük sokszor már előre predesztinálta azt is, hogy a magyar utazók hogyan álltak egy-egy témához. Több magyar az észak-amerikai utazás megkezdése előtt tudatosan készült és forgatott ilyen jellegű könyveket a meglátogatandó országokról. Ugyanakkor a nem tudatosan készülők (pl. akik hirtelen elhagyni kényszerültek országukat) is valamilyen módon befolyásoltattak, hiszen az Újvilágról alkotott kép, a sztereotípiák és visszatérő vélemények alapjául sokszor éppen ezek a nyugati útleírások szolgáltak. Ezek közül több megjelent Magyarországon is, vagy akár cikkek formájában válhatott ismertté a magyar olvasók számára. Ugyanakkor a magyar utazók nem egyszerűen csak lemásolták ezeket az útleírásokat. Magyar hátterük és Magyarország helyzetének megítélése befolyásolta és árnyalta az olvasottakat. Sőt volt olyan utazó, aki szembeszállt ezekkel a narratívákkal. Az Egyesült Államok magyarországi képe szintén befolyásolta Mexikó percepcióját.3 A 19. század végére látható az, hogy egyre inkább kialakul egy speciális magyar hang, és míg az első utazók jobban azonosultak a nyugati, birodalmi nézőponttal, a századfordulóra egyre inkább háttérbe szorultak a korábban még átvett koncepciók. A könyv egyik érdekes kihívása éppen az, hogy azonosítsa, milyen mértékben vették át egyes utazók a nyugati narratívák elemeit, és mutatták be Mexikót ennek a birodalmi nézőpontnak megfelelően, és milyen mértékben igyekeztek elszakadni ezektől a koncepcióktól.