Birkner Zoltán (szerk.)

Innovációpolitika és KFI infrastruktúrák


A keretprogramok evolúciója

Az előző fejezet bemutatta azokat a mérföldköveket, amelyek mentén a 80-as évek óta folyamatosan fejlődve, a KFI-keretprogram a nagyszámú, szétaprózott közösségi programot keretbe foglaló, közös szempontok szerint szervező ernyőprogramból az idők folyamán az uniós kutatási és innovációs szakpolitika legfontosabb eszközévé vált. Az első három keretprogram még alapvetően az alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések támogatására fókuszált egyes kiemelt szektorokban, de a Maastrichti Szerződést követően bővült a támogatható tevékenységek köre, mind az alapkutatás, mind az innováció irányába. A horizontális programrészek, mint a kutatói humán erőforrás képzésének és mobilitásának támogatása, egyre nagyobb arányú támogatáshoz jutott a keretprogramok költségvetéséből, és a tudomány és társadalom közti kapcsolatok erősítése is egyre fontosabbá vált. Az Európai Kutatási Térség koncepciójának megjelenése jelentős, strukturális változásokat indított el: a keretprogram ezt követően a mindenkori jövőképen alapuló uniós kutatási és innovációs szakpolitika végrehajtásának legfőbb eszköze lett, amely már messze túlmutatott az első keretprogramok tematikus fókuszú konzorciális K+F együttműködéseket támogató specifikus programjain. Az Európai Bizottság számos új eszközt vezetett be, amelyek a nemzeti KFI-szakpolitikák koordinációjának erősítését célozták, vagy az egyes iparági szereplőkkel együttműködve, adott szektorokban zajló fejlesztések területén igyekeztek a támogatások révén az uniós szakpolitikákkal és stratégiákkal összhangban álló, integráló jellegű hatást elérni és a gazdasági növekedést ösztönözni (Reillon, 2017). A 2021-től induló Horizont Európa program pedig már a globális kihívások kezelése területén fogalmaz meg minden korábbinál ambiciózusabb célokat.

Innovációpolitika és KFI infrastruktúrák

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 878 2

Az alábbi tankönyv abban segíti Önöket, hogy az „Innovációpolitika” című tantárgy megismerése során az előadáson hallott információkat szintetizálni tudják, illetve rendszerbe foglalva is lássák a tananyagot. A könyv három nagy témával foglalkozik.

1. Mészáros Ádám segít tisztázni az innováció fogalmát, az innovációpolitika lényegét, értelmét, típusait, illetve az eszközeit. Remek példákkal igazolja az innovációpolitika fontosságát. És valóban, miért van szükség innovációpolitikára? Az innovációpolitika napjaink gyorsan változó világában különös jelentőségű. Ennek talán legfontosabb oka, hogy a különböző eredetű és megjelenési formájú válságokra és a globális társadalmi, gazdasági, technológiai kihívásokra a KFI, illetve az innovációpolitika adhatja meg a választ. Mészáros Ádám szakmai felkészültségét a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalban (továbbiakban: NKFIH) erősítette meg, ő felelt a nagy horderejű KFI-stratégiák előkészítéséért, megírásáért, szerteágazó tapasztalattal rendelkezik elemző, értékelő kutatásokban, jelenleg az IFUA Horváth and Partners vezető tanácsadója.

2. A második nagy téma a kutatási infrastruktúrákat tárgyalja. Szabó István a kutatási infrastruktúra definíciójával foglalkozik, azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy milyen lehetséges társadalmi-gazdasági hatásai lehetnek ezeknek, illetve hogyan lehet esetleg másra is használni a kutatáson kívül a meglévő képességeket. A kutatási infrastruktúrák jellemzőinek meghatározásánál látni fogjuk, hogy számos elemük még nem tisztázott teljesen, így például a hatásuk mérése még gyerekcipőben jár. A téma aktuális és kiemelten fontos, hiszen a tudományhoz kapcsolódó modern infrastruktúrák kialakítása egyre drágább, ezért fontos tisztázni a várható eredményeket. A kutatási infrastruktúrák megértése fontos területe az innovációpolitikának is. Szabó István az NKFIH tudományos és nemzetközi elnökhelyettese, ő felel többek között a nemzetközi kutatási infrastruktúrákhoz történő hazai csatlakozásért, illetve ő képviseli a kormányt a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórumában.

3. A harmadik nagy „fejezet” a kutatás-fejlesztési és innovációs szakpolitika az Európai Unióban témát dolgozza fel. Csuzdi Szonja felteszi a kérdést, hogy szükség van-e közösségi szintű kutatás-fejlesztési szakpolitikára? A válasz igen, ezért Szonja bemutatja a keretprogram születését, az Európai Kutatási Térség (EKT) koncepcióját, ennek az elemeit. Nagyon hasznos tudásra tehetünk szert a 2021-2027-es keretprogram megismerésével, amely nagyban befolyásolja a hazai innovációpolitika irányait is. Csuzdi Szonja az NKFIH Nemzetközi Főosztályát vezeti, több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a tudománydiplomácia, tudománypolitika nemzetközi területein, számtalan fórumon ő képviseli a magyar szakpolitikát a fenti témákban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/birkner-innovaciopolitika-es-kfi-infrastrukturak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave