A Termelési-regény (kisssregény) megjelenése országos hírűvé avatta szerzőjét, Esterházy Pétert (1950–2016). A mű főcíme a Szovjetunióban az 1930-as évektől, Magyarországon pedig – a kommunista diktatúra bevezetése után – az 1940-es, ’50-es évek fordulóján kötelezővé tett ún. „szocialista realista” regénytípus elnevezését idézi. Ez a végletekig sematikus és bántóan tanító célzatosságú propagandaműfaj a sztálinista rendszer ideológiájának közvetítője volt, írt ilyet mások mellett Karinthy Ferenc (Kőművesek, 1950) és Örkény István (Házastársak, 1951) is. Az alcím egyrészt az 1960-as évek elején divatos „kisregény”-műfajra utal, az erkölcs és a hatalom relációját tematizáló művek egy csoportjára (pl. Sarkadi Imre: A gyáva, Fejes Endre: Rozsdatemető, Sánta Ferenc: Húsz óra), másrészt egy bonyolult jelentéstani és hangtani összefüggést teremt. A megnyújtott három „s” amellett, hogy figyelemfelhívó szerepet tölt be, a betű szintjén magában rejti az angol „kiss” szót is, ami önreflexív utalás a regény „csolkos” jellegére: nemcsak a szerelmi-érzéki összefüggésekre, hanem a csókra, mint ami viszonylagosítja a testhatárokat, s így a „csolkos regény” a szöveg két részének interpenetrációjára (egymásba hatolására, elkülöníthetetlenségére, összefüggésére) is rámutat. Az első rész egy fiatal számítástechnikus, Tomcsányi Imre munkahelyi küzdelmeit állítja a középpontba, a második rész pedig egy fiatal író, EP, vagyis a „mester” mindennapjairól, családi életéről, írói próbálkozásairól és nem utolsósorban futballistakarrierjéről szóló „művészregény”, amely a Peter Eckermann által lejegyzett híres Goethe-életrajz („Beszélgetései Goethével”) ironikus változata. A két rész egyes szövegdarabjait indexszámok kapcsolják össze (ahogy erre fentebb az interpenetráció kifejezéssel utaltunk), vagyis az ikerregényt csak állandó megszakításokkal és a két rész összehasonlításával lehet olvasni. (Hasonlóképpen ikerregény-szerkezetű a széles körű európai hírnevet hozó Harmonia caelestis [2000].) Mindkettő egyszerre paródia és szatíra. A „termelési-regény” és a „művészregény” paródiája, vagyis ezek többnyire humoros hatást kifejtő olyan ismétlése, utánzása, amely az eredeti intenciót (szándékot) az ellentétébe fordítja. (A „termelési-regény” az eredeti szándék szerint komolyan veendő erkölcsi-politikai tanítás volt, amely itt nevetségessé válik.) S szatíra is, mert az ábrázolt világot, egy adott társadalmi berendezkedést (alapvetően a Kádár-rendszert) maró gúnnyal tesz bírálat tárgyává.