A Termelési-regény sikere után, 1980 és 1985 között Esterházy Péter kötetei (Függő, 1981; Ki szavatol a lady biztonságáért?, 1982; Fuharosok, 1983; Daisy, 1984; Kis Magyar Pornográfia, 1984; A szív segédigéi, 1985) azonos formátumban jelentek meg, vörös borítóval, fehér külső borítóval és fekete címsorral: ez is jelezte, hogy egy összefüggő könyvsorozat megírását tervezte el. Az egyes művek más szövegekkel kiegészülve, egy 21 darabot összegyűjtő, nagy terjedelmű kötetben jelentek meg 1986-ban, Bevezetés a szépirodalomba címmel. A szakirodalom nem véletlenül nevezte el – ironikusan, de találóan – „posztmodern szöveggyűjtemény”-nek: a sokszor igen különböző darabok belső utalások, ismétlések, idézetek, képek és a margóra írt bejegyzések révén újra és újra átértelmezik a nevelődés, a felnőtté válás, az erőszak és a gyász alaptémáit. A Függő már többértelmű címével is jelzi, hogy az irodalom „függő beszéd”: függ a hagyománytól. Az eddig leírtaktól és elmondottaktól, függésben van attól a nyelvi környezettől, amelyben keletkezik, s amelyben olvassák. Függ azoktól a művektől, amelyekből citál: a közel százoldalas szöveg egyetlen mondatból és Musiltól, Csáthtól, Kosztolányitól, Ottliktól, Máraitól, Peter Handkétól, Thomas Bernhardtól, Wittgensteintől, Pilinszkytől vett idézetek sokaságából áll össze. A mű az emlékezés folyamatát, a múlt rekonstrukcióját, amelynek középpontjában egy kamaszokból álló közösség felbomlása, a felnőtté válás témája áll, szövegek találkozásaként, ütközéseként viszi színre. Az esztétikai hatás a nyelvi regiszterek, az irányított és véletlenszerű (mert irányíthatatlan) jelelemek közti lezárhatatlan összjátékból származik. A Kis Magyar Pornográfia címének betűszavas rövidítése – gúnyos utalásként – egybeesik a Kommunisták Magyarországi Pártjának rövidített nevével (KMP). A Tóth Béla (1857–1907) Magyar anekdotakincs I–VI. (1898-1903) című gyűjteményét felhasználó szatirikus szöveg (főként) a Rákosi-rendszer politikai bornírtságát (korlátoltságát, ostobaságát) állítja pellengérre, abszurditását (elviselhetetlenségét) tárja elénk. A Fuharosok hagyományosabb, balladisztikus elbeszélés, az erő és az igazság egyeztethetetlenségének példázata. A szív segédigéinek szövege gyászkeretes oldalakon jelenik meg, s két részre oszlik: az első részben a fiú követi végig édesanyja haldoklását és temetését, a második részben az anya gyászolja fiát (a piéta, vagyis a Jézust sirató Mária alaphelyzetét megidézve). A lapok felső részén a kórházi elesettség, a temetés és a gyász eseményeit idézi föl az elbeszélő, az alsó részen pedig a világirodalom gyászt tematizáló műveiből (Camus, Borges, Handke, Bernhard, Pilinszky stb.) vett idézetek szerepelnek – a legszemélyesebbet, az egyedit az általánossal, az áttételessel, az egyetemessel összekapcsolva.