Az outputorientált modellek azt vizsgálják, hogy egy szervezeti egység (DMU) inputjainak változatlan értéke mellett növelhető-e az outputok mennyisége. A hatékonysági mutató (η) segítségével pedig meghatározható, hogy az outputokat milyen mértékben kell növelni annak érdekében, hogy a szervezeti egység hatékonnyá váljon. Előfordulhatnak azonban olyan outputok, amelyek lényegesen és eltérő módon befolyásolják a DMU-k működését, de ezek mennyisége nem változtatható. Ezeknek az outputoknak a mennyiségéről a menedzsment nem dönthet. Példaként tételezzük fel, hogy a korábban illusztrációként használt boltok forgalomoutputja (2.2. táblázat) kiegészül a bolt vonzáskörzetébe tartozó, rossz szociális helyzetű vevői populáció kötelező és kedvezményeket biztosító kiszolgálását jellemző forgalmi adattal. Ez a populáció meghatározott nagyságú, és létszámuk nem változtatható. Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a populációt kötelezően ellátottaknak. Jellemzőjük, hogy kedvezményes áron jutnak a termékekhez, és az általuk lebonyolított vásárlás nem jövedelmező a boltnak. Amennyiben az azonos forgalmat elérő boltok közül az egyiknél nagyobb a kötelezően ellátottak köre, akkor az a bolt alacsonyabb jövedelemre számíthat. Ha egy ilyen bolt bevétele azonos egy olyan bolt bevételével, melynek kötelezően ellátotti köre kisebb, akkor jobban teljesített, tehát hatékonyabbnak tekinthető. Nyilvánvalóan a kötelezően ellátottak körének nagysága menedzsmentdöntésekkel nem befolyásolható, ezért a bolt szempontjából kiszolgálásuk nem kontrollálható outputnak tekinthető.