A Debreczeni Protestáns Lap arról tudósított, hogy „a theologiai ifjúság, illetőleg ennek körében a hittanszaki önképző Társulat, Luther híres 95 tétele kifüggesztésének emlékére” 1889. október 31-én este, a Kollégium Dísztermében először tartott reformációs ünnepélyt, melyen a diákokon és tanáraikon kívül lelkészek, illetve más városi vendégek is részt vettek. Az alkalmat Szabolcska Mihály főiskolai szénior, a Hittanszaki Önképző Társulat elnöke (a későbbi temesvári lelkész, bánáti esperes, költő) nyitotta meg, majd A reformáczió ünnepén című saját versét szavalta el. Báthori Gábor esküdtfelügyelő, a társulat alelnöke tartott emlékbeszédet. Felolvasták még Luther 95 tételének néhány fontosabb elemét, illetve egy írást Sztárai Mihály reformátorról. Noha minden programpont a protestáns reformációval foglalkozott, a tudósítás mégis kissé óvatosan fogalmazott: „mondhatjuk úgy, hogy reformácziói emlékünnepély volt ez”.1 Pedig az esemény újdonságára maguk a rendezvény szervezői is utaltak. A Hittanszaki Önképző Társulat a Közlönyében a következőképpen harangozta be: „A reformáczió emlékünnepe, melyet theológiai ifjúságunk ez idén szentel meg először”.2 A beszámoló szerint az alkalom alapító jellegére szintén utalt az ünnep zárásaképpen felszólaló Csiky Lajos professzor, jelezve, hogy amennyiben a Társulat „ezzel inaugurálta a reformácziói emlékünnepélyek tartását, maradjon is meg ezentúl évről-évre amellett; mutassa meg a múlt nagy emlékei iránti érdeklődését, s ezzel is emelkedjék hivatásának magaslata felé”.3 Az emlékezés tíz nappal a reformáció ünnepségét követően is folytatódott: november 10-én, vasárnap délelőtt, az Oratórium teremben Nagy Gyula kollégiumi esküdtfelügyelőnek az alkalomra szabott, a reformátorokról szóló prédikációjával.4