A korábbiakban bemutatott fenntarthatósági vezetés modelljei és jellemzői közül Avery és Bergsteiner (2011c) piramisa áll legközelebb a fenntartható tudás koncepciójához. A piramis összefoglalja a fenntarthatósági vezetés szükséges elemeit az alapoktól a végső eredményekig. Ha megnézzük a piramis alapelemeit, a 14 elem közül 11 olyan elvárásokat fogalmaz meg, melyek a tanulószervezeti kultúra jellemzői közé sorolhatók. Kettő a tudásmenedzsment folyamat lépéseit fogalmazza meg (tehetség/tudás megszerzése és folyamatos fejlesztése), és az első magát a vezetési stílust deklarálja. Ez azt jelenti, hogy a fenntarthatósági vezetés alapkövetelménye a tanulószervezeti jellemzőkre épül és a tudásmenedzsment-folyamat lépéseit is szükségesnek ítéli. Ha a piramis magasabb szintjére lépünk, a hat elem közül öt ismét a tanulószervezeti kultúra jellemzőihez sorolható, és egy a tudásmenedzsment lépéseit (tudásmegosztás és -megtartás) tartalmazza. A következő szint az előzőekre építve a kulcsfaktorokat foglalja magában, melyek a teljesítmény hajtóerői. Ezek a minőség, a munkatársi elkötelezettség és az innováció. Tudásmenedzsment oldaláról értékelve ezen szint elemeit a tudásfejlesztés/beépítés innovációt eredményez, a tudásalkalmazás és mérés a minőséget biztosítja, a munkatársi elkötelezettség a tudásmegosztás és tudásmegőrzés követelményeit szolgálja. Mivel a korábbi kutatások a tudásmenedzsment-rendszerek (TMR) működésével kapcsolatban már igazolták, hogy a tanulószervezeti kultúra előfeltétele a TMR sikeres működésének, így a leírtakból az következik, hogy a fenntarthatósági vezetés kritériumainak többsége (lásd piramis) a tanulószervezet jellemzőit és a tudásmenedzsment-folyamat lépéseit foglalja magában. Így a fenntarthatósági vezetés a fenntartható szervezeti működés érdekében olyan szervezeti kultúra kialakítását kell célozza, mely a tudásmenedzsment-folyamat elemei közül azokat preferálja, melyek leginkább hozzájárulnak a tudás fenntarthatóságához. Az összefüggések illusztrálására az 2. táblázat szolgál.