A vállalati pénzgazdálkodás célja a fizetésképtelenség esélyének minimalizálása. A pénzgazdálkodás kontextusában a fizetésképtelenség azt jelenti, hogy a vállalat nem képes időben eleget tenni esedékessé váló fizetési kötelezettségeinek. Ilyen esetben a vállalat technikai fizetésképtelenségben van, mivel nincs meg a megfelelő likviditása azonnali fizetésre, folyó kötelezettségei kiegyenlítésére. A vállalatnak egyensúlyt kell találnia a túl nagy és a túl alacsony pénzállomány között; ennek a feladatnak az alapját a kockázat–megtérülés átváltási kapcsolat képezi. A nagy pénzállomány birtokában minimalizálható a fizetésképtelenség esélye, ugyanakkor mérséklődik a vállalati profitabilitás. Az alacsony pénzállomány felszabadítja a pénzforrásokat beruházási célokra és piacképes értékpapír vásárlásának céljára. Ez növelheti a profitabilitást, valamint a vállalati részvények értékét, ugyanakkor növeli a cash hiányának eshetőségét. A kockázat–megtérülés átváltási kapcsolatból kettős követelmény adódik: egyrészt álljon rendelkezésre elegendő cash a fizetési igények fedezésére, a vállalati működés fenntartásához; másrészt a hozamot nem termelő cash-állományt a minimumra kell leszorítani. Annak az ideális állapotnak, hogy a vállalat huzamosabb időn keresztül zérushoz közeli cash-állomány mellett működjön, két feltétele van. Teljesen pontos nettó pénzáram-előrejelzésre van szükség a tervezési horizont egészére vonatkozóan, továbbá a cash-beáramlás és -kiáramlás tökéletes szinkronjára volna szükség.