Fischer Márta: Eurolektusok • Az Európai Unió hatása a nyelvekre, különös tekintettel a jogi nyelvre
›
2. Az európai uniós kontextus alapfogalmai
›
2.1. Az európai uniós joghoz kötődő alapfogalmak
›
2.1.4. Jogalkotás – szövegezés – fordítás

2.1.4. Jogalkotás – szövegezés – fordítás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Európai uniós kontextusban a szövegezés és a fordítás folyamata nem választható el az uniós jogalkotás folyamatától. Bár a jogi szövegek csak egy részét teszik ki az uniós szövegeknek – e rész vizsgálata önálló kutatási területté is vált. Ezért meg kell vizsgálnunk, milyen helyet foglal el a szövegezés és a fordítás az uniós jogalkotásban, és hogyan kapcsolódnak össze e fogalmak uniós kontextusban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jogalkotással összefüggésben először a szövegezés és a jogszabályszerkesztés elnevezések szorulnak magyarázatra, ezek között ugyanis nehéz egyértelmű különbséget tenni. A jogszabályszerkesztésről szóló IRM rendelet (Jszr.) mindkét tevékenységet szabályozza, amiből arra következtethetünk, hogy a jogszabályszerkesztés a tágabb fogalom.1 Szilvásy (2018) ugyanakkor rámutat, hogy „a Jszr. – mint címéből is látható – a jogszabályok tervezeteinek alapvetően nem tartalmi, hanem formai követelményeit igyekszik rendezni”. Eszerint a jogszabályszerkesztés inkább a formához, a szövegezés pedig a tartalomhoz kötődik. A továbbiakban e gondolatmenetet követve elsődlegesen szövegezésről beszélek – hiszen a nyelvet ért hatások vizsgálata szempontjából ennek van jelentősége –, és csak akkor említem a jogszabályszerkesztés szót, ha azt az adott forrás (pl. uniós útmutató) indokolja. E döntés mellett szól az is, hogy a nemzetközi szakirodalomban a drafting – magyar fordításban szövegezés – megnevezés az elterjedt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Másodszor a jogalkotás és a törvényhozás megnevezések között kell különbséget tennünk. Uniós kontextusban nem beszélhetünk törvényhozásról, hiszen nincs olyan uniós jogi aktus, amely a törvény nevet viselné. Bár a végül meghiúsult uniós alkotmányszerződés tervezete tartalmazott olyan módosítást, amely szerint a rendelet (regulation) és az irányelv (directive) elnevezése törvényre (law), illetve kerettörvényre (framework law) módosul, ez végül az alkotmányszerződés bukásával maga is meghiúsult. Fontos továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a köznyelvben a törvényhozás mellett gyakran megjelenik a törvénykezés szó is, ez azonban helytelen, hiszen ez utóbbi a bíróságok gyakorlatára utal. Uniós kontextusban tehát a jogalkotás a helyes megnevezés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az uniós jogalkotásban többféle eljárást különböztethetünk meg. A fő eljárás az ún. rendes jogalkotási eljárás – a korábbi együttdöntési eljárás –, amelyet a Lisszaboni Szerződés tett rendes jogalkotási eljárássá.2 Az eljárás lényege, hogy az Európai Parlament és az EU Tanácsa egyenrangú társjogalkotóként vesz részt a folyamatban. Ezzel szemben a rendkívüli esetekben alkalmazandó ún. különleges jogalkotási eljárásokban a Parlamentnek csupán tanácsadói (egyetértés vagy konzultáció) szerepe van. Mivel az uniós jogi aktusok döntő többségét az Európai Parlament és a Tanács közösen fogadják el – azaz a jogi szövegek nagy részét rendes jogalkotási eljárás keretében szövegezik és fordítják –, ezért a továbbiakban ennek az eljárásnak a rövid ismertetésére helyezem a hangsúlyt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rendes jogalkotási eljárás kiindulópontja az Európai Bizottság – pontosabban annak egy főigazgatósága –, hiszen ennek az intézménynek van ún. kezdeményezési joga a jogszabályok alkotására.3 A jogi aktusokat tehát ebben az intézményben szövegezik, majd azok javaslatként vándorolnak tovább. A javaslatot a Bizottság a Tanácshoz és a Parlamenthez, a jogalkotás két ágához (a társjogalkotókhoz) nyújtja be, valamint megküldi a nemzeti parlamenteknek is, és bizonyos esetekben a Régiók Bizottságának és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak is. A Tanács (tagállami szakértőkből álló munkacsoportja) és a Parlament (bizottsága) ezután több olvasatban tárgyalhatja a javaslatot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A folyamat már az első olvasatban véget ér, ha a Parlament elfogadja/módosítja a javaslatot, és ezt az álláspontot a Tanács elfogadja. Ha azonban a Tanács nem fogadja el a Parlament álláspontját, akkor a javaslat második olvasatra visszakerül a Parlamenthez. Ha a két intézmény második olvasatban sem jut megállapodásra, akkor összehívják az ún. egyeztetőbizottságot. Ha a harmadik olvasatban mindkét intézmény számára elfogadható az egyeztetőbizottságban kialakított szöveg, akkor a jogalkotási javaslatot elfogadják. Ha a Parlament és a Tanács nem tud megegyezni, vagy a jogalkotási javaslatot az eljárás bármelyik szakaszában elutasítják, akkor azonban az eljárás véget ér.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E (jelentősen leegyszerűsített) folyamatból is látható, hogy a szövegezés többlépcsős folyamat, amelyben a szöveg folyamatosan módosul – javíthatnak, törölhetnek benne, sőt a változtatások több nyelven is megjelenhetnek. Az adott szöveg forrásnyelve ezért nem feltétlenül egy, hanem több nyelv is lehet. Mivel a majdan elfogadott különböző nyelvi változatok egyformán hitelesek, ezért vélelmezhetnénk a párhuzamos szövegezést. Ez azonban a gyakorlatban nem valósul meg, a fordítás ráépül a folyamat minden lépcsőjére, a különböző nyelvváltozatok a szövegezési nyelvekről történő fordítás révén születnek. Emellett a folyamatba jogász-nyelvészek is bekapcsolódnak, akik a szövegek jogi-nyelvi ellenőrzését végzik. Az uniós jogi aktusok tehát több szakasz egymásra épülésével készülnek: szövegezés, fordítás (bizottsági szakasz), majd szövegezés, fordítás és jogi-nyelvi ellenőrzés (tanácsi és parlamenti szakasz) váltakozva (Somssich 2011: 45).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szövegezés és a fordítás – bár szorosan összekapcsolódnak és egymásra épülnek – a tevékenységben érintett személyeket tekintve különválaszthatók egymástól. Míg a szövegezésért a Bizottság szakapparátusa, a tagállami szakértők (tanácsi munkacsoportok) és a parlamenti képviselők felelnek, addig a fordítás külön szervezeti keretekben, önálló szolgáltatókként kap helyet. Strandvik (2014) szerint a problémát az okozza, hogy angol nyelven a jogi aktusokat jogi végzettséggel nem rendelkező és nem anyanyelvi szakemberek, a többi nyelven pedig ugyancsak jogi végzettséggel nem rendelkező fordítók szövegezik. További probléma, hogy a fordítók – bár az eddigi gyakorlat szerint minden esetben az anyanyelvükre fordítanak – legtöbbször nem anyanyelvi beszélők által írt szövegeket fordítanak. A szövegezést ugyanakkor segíti, hogy a folyamat egyes szakaszaiban jogász-nyelvész is részt vesz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindemellett – ahogyan a 3.6.2. alfejezetben látni fogjuk – a kétezres évek jelentős változást hoztak a fordításról való gondolkodásban. 2000-ben (magyar nyelven 2008-ban) jelent meg az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság Közös gyakorlati útmutatója (Joint Practical Guide), amelyet a három intézmény jogi szolgálata kifejezetten az uniós jogi aktusok szerkesztésében érintett kollégák részére készített. Ez integrálta a fordítást a bizottság döntéshozatali folyamatába, és kiemeli a Bizottság Fordítási Főigazgatóságának meghatározó szerepét a többnyelvű jogalkotási folyamatban.4 A Közös gyakorlati útmutató legnagyobb eredményének Cosmai és Best (2014: 85) a jogi és nyelvi szempontok párhuzamos figyelembevételét tartja. Az útmutatóban először valósul meg tehát az, hogy a jogi kérdéseket a nyelvi kérdésekkel együtt kezelik – mégpedig úgy, hogy nem lehet megállapítani, melyik területnek tulajdonítanak jelentősebb szerepet.
 
1 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a jogszabályszerkesztésről (Jszr.)
2 EUMSz 289. és 294. cikk
3 Az Európai Bizottságnak korábban kizárólagos kezdeményezési joga volt. A Lisszaboni Szerződést követően azonban az uniós polgárok is kezdeményezhetik a Bizottságnál jogszabályjavaslat benyújtását – ez az európai polgári kezdeményezés. Ezért változott a megnevezés kezdeményezési jogra.
4 Ez látható abban is, hogy Bizottság a fordítás mellett egyenrangú tevékenységnek tekinti a dokumentumok szövegezésében való közreműködést. Bár továbbra is a fordítás teszi ki a munka nagy részét (2 346 000 oldal), a szövegezésben való közreműködés is jelentős (33 000 oldal). Ez utóbbi – bár a folyamatnak nem kötelező eleme – a politikailag érzékeny és fontos dokumentumokban jelentős (European Commission 2020).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave