Fischer Márta: Eurolektusok • Az Európai Unió hatása a nyelvekre, különös tekintettel a jogi nyelvre
›
3. A fordítástudomány alapfogalmai – európai uniós kontextusban
›
3.4. Ekvivalencia
›
3.4.1. Ekvivalencia – több dimenzióban

3.4.1. Ekvivalencia – több dimenzióban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fordítástudományi szakirodalomban az ekvivalencia fogalma és megítélése jelentős változáson ment keresztül, amit Pym (1995, 2007) és Klaudy (2004b) is részletesen elemeznek. Koskinen (2001) rámutat, hogy a kétezres évek elejére az ekvivalencia lényegében kiszorult a fordításról való gondolkodásból, és sokáig egyfajta mostohagyereknek tekintették. Chesterman (1997: 9–10) például kifejtette, hogy az ekvivalencia nem is tekinthető a fordításelmélet hasznos fogalmának. Ez lényegében Snell-Hornby (1988, idézi Klaudy 2004b) korábbi gondolatát tükrözi, amely szerint az ekvivalencia a nyelvek közötti szimmetria hamis illúzióját kelti, és éppen a fordítás alapvető problémáiról tereli el a figyelmet, ezért káros. Ez a gondolat minden bizonnyal arra is visszavezethető, hogy – kimondva vagy kimondatlanul – elfogadott vélekedés, hogy a fordításnak megvannak a korlátai, és teljes ekvivalencia valójában soha nem érhető el. Legfeljebb az ekvivalencia különböző fokozatairól beszélhetünk, és minden fordítás csak e fokozatok megközelítésére tud törekedni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Koskinen (2001) ugyanakkor amellett érvel, hogy az ekvivalenciának igenis van létjogosultsága, és ezt éppen az uniós kontextus támasztja alá. Az uniós fordítások ugyanis új megvilágításba helyezik az ekvivalencia fogalmát. Az előző alfejezetben láthattuk, hogy a forrásszöveg és célszöveg fogalma uniós kontextusban – és különösen a jogi fordítások esetén – nehezen értelmezhető. Sosoni (2012) szerint éppen emiatt válik egyre fontosabbá az ekvivalencia fogalma – de máshogy értelmezve. Az ekvivalenciát ugyanis vélelmezni kell az egyes hivatalos nyelvi változatok között, függetlenül a fordítás minőségétől. Így Koskinen (2001) megfogalmazásában az ekvivalencia nem a siker (a minőség) egy mércéje, hanem valamennyi fordítás velejárója, sőt egy előzetes tulajdonsága az uniós szövegeknek. Hasonlóan fogalmaz Gibová (2009), aki szerint uniós kontextusban az ekvivalencia a fordítások a priori minőségi jellemzője.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem véletlen, hogy e jogi megközelítésben a kutatók olyan megnevezésekkel írják le az ekvivalenciát, mint existential equivalence (Koskinen 2000b: 51) vagy mandatory legal equivalence (Tosi 2002: 180) – az ekvivalencia előzetesen fennálló, kötelező jellegére utalva. Šarčević (1997: 112) szerint a forrásnyelvi szöveghez való hűség egyre inkább átadja a helyét az egyetlen jogintézmény (single instrument) iránti hűségnek. Ez jogi szempontból azt jelenti, hogy a hiteles nyelvi változatok egyetlen jogintézményt jelentenek. A fordító feladata pedig az, hogy olyan szöveget alkosson, amely megőrzi ennek az egyetlen intézménynek az egységét, azaz annak jelentését, szándékát, joghatását. Biel (2020) hívja fel a figyelmet arra, hogy e sajátosságok teljes mértékben csak az uniós jogszabályok fordítására igazak, annak ellenére, hogy gyakran általában az EU-fordítások sajátosságaként tartják őket számon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindebből az is következik, hogy az uniós jogi szövegek esetében az ekvivalencia nemcsak a forrásnyelvi szöveg és a célnyelvi szöveg viszonylatában, hanem a célnyelvi szövegek egymáshoz való viszonyában is értelmezhető – hiszen valamennyi nyelvi változat hiteles. Az ekvivalencia értelmezhető továbbá az egyazon nyelven készült szövegek viszonylatában is. Robertson (2015) ennek megfelelően az ekvivalencia két dimenzióját különbözteti meg. A horizontális dimenzióban a forrás- és a célnyelvi, illetve az egyes célnyelvi változatokat vetjük össze egymással (tehát különböző nyelvű szövegeket), míg a vertikális dimenzióban az egyazon nyelven belül készült szövegeket hasonlítjuk össze.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Biel (2019) e vertikális dimenzió felosztását javasolja két további részre: a folytonosság (consistency) és az igazodás (textual fit) vizsgálatára.1 A konzisztencia a szupranacionális szinthez kötődik. Ez biztosítja azt, hogy az uniós jogi fordítások egy koherens rendszert alkossanak – a magasabb rendű és az alacsonyabb rendű jogszabályokkal együtt. Ez úgy biztosítható, ha a szövegekben sok az ismétlődés, amelyet a fordítástámogató eszközök is segítenek. Ez érinti nemcsak a terminológiát (a terminusok egységes használatát), hanem a szöveg más szintjeit (frazeológia, stílus) is. Ezzel szemben az igazodás a tagállami szinthez kötődik. E viszonylatban az vizsgálható, hogy az uniós jogi fordítások hogyan igazodnak (vagy nem igazodnak) a tagállam (nem fordított) jogi szövegeihez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a szempont tehát a tagállami rendszertől, kultúrától való távolságot tükrözi. Biel szerint a terminológia esetében alacsonyabb az elvárás az igazodás iránt, hiszen az uniós terminológiának éppen azt kell tükröznie, hogy az uniós fogalmak eltérnek a tagállamiaktól. A nyelvtani, stílusbeli elemeknél azonban ez az igény már jóval nagyobb. E megállapításnak azért van nagy jelentősége, mert ebből látható, hogy az uniós szövegekről való gondolkodásban és kutatásokban külön kell választani a terminológiát és a nyelv más (szöveg-, mondat- és lexikai szintű) elemeit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E vertikális dimenzióban az igazodás az adott szövegfajtától is függ. Az uniós jogi aktusok esetében a fordítónak kevés szabadsága van abban, hogy a tagállami konvenciókhoz igazítsa a szöveget. Ugyanakkor egyre nagyobb a mozgástér – és ezzel az igazodás lehetősége –, minél kevésbé jogi az adott szöveg. Minél inkább megvalósul az igazodás, annál természetesebb a fordítás, és annál inkább olvasható és érthető a célnyelvi közönség számára. Az alábbi táblázat – Biel csoportosítására támaszkodva – a fenti szempontokat rendezi egy csokorba. Bár Biel nem az ekvivalencia egyes típusaiként tünteti fel e szempontokat, jól látható, hogy tág értelmezésben a megfelelés különböző dimenzióiról van szó. A táblázatot egy sorral, a legfelső sorral egészítettem ki – és a forrás- és célnyelvi változat közötti összehasonlítást klasszikus ekvivalenciának neveztem el. A 4.2. alfejezetben részletesen bemutatom, milyen nemzetközi kutatások készültek az egyes dimenziók vizsgálatára.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

6. táblázat. Az ekvivalencia különböző dimenziói uniós kontextusban (Robertson 2015 és Biel 2019 alapján)
Horizontális dimenzió
(szupranacionális)
klasszikus ekvivalencia
a forrás- és a célnyelvi uniós nyelvi változat közötti ekvivalencia
(egységes jogi hatás kiváltása)
Horizontális dimenzió
(szupranacionális)
konkordancia
a különböző uniós nyelvi változatok közötti ekvivalencia
(egységes jogi hatás kiváltása)
Vertikális dimenzió
(szupranacionális)
folytonosság
egyazon nyelven belül az alacsonyabb és a magasabb rendű szövegek, valamint az új és korábbi szövegek közötti ekvivalencia
(egységes jogi hatás kiváltása)
Vertikális dimenzió
(szupranacionális vs. tagállami)
igazodás (fit)
egyazon nyelven belül az uniós szövegek és a tagállami (nem fordított) szövegek közötti ekvivalencia (olvashatóság, érthetőség)
 
1 A textual fit a fordítás természetességének egy mérőeszköze (Chesterman 1997), és azt fejezi ki, hogy mekkora a nyelvi távolság a fordított szöveg és az ugyanazon a műfajon belül írt nem fordított szöveg között (Biel 2014a: 118). A fogalom meghatározásából levezetve a továbbiakban az igazodás megfelelőt használom e fogalom jelölésére.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave