5.1.2. Hasonlóságok – különbségek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mori és Szmrecsányi (2020) a Eurolect Observatory projekt keretében vizsgálták, hogy a különböző nyelvű eurolektusok milyen hasonlóságokat, közös jegyeket mutatnak fel.1 Hipotézisük az volt, hogy a hasonlóságok nyelven kívüli tényezőkre, azaz a többnyelvű jogalkotásra és az EU-jogot alakító szövegezési-fordítási-lektorálási folyamatra, illetve az angol mint lingua franca szerepére vezethetők vissza. További releváns tényezőnek a csatlakozás dátumát és a tagállam nyelvpolitikáját tartották. A sajátosságokat – a projekt korábbi eredményeire támaszkodva (Mori 2018b: 19) – három kategória szerint különítették el: (1) Az EU-hoz köthető jelenségek (EU-rooted phenomena) (2) a nyelvek egymásra hatásából eredő sajátosságok (contact-induced features), a (3) nyelven belüli variabilitás (intralinguistic variability).2 Minden egyes sajátosságra vonatkozóan külön elemzést végeztek, majd egy táblázatban foglalták össze az egyes sajátosságok előfordulását az adott eurolektusban, és ez alapján vontak le következtetést a hasonlóságokra és különbségekre vonatkozóan.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (1) csoportban lexikai szinten a Mori által europeizmusoknak nevezett lexikai egységek jelentik az uniós jogalkotás legmeghatározóbb eredményét, amelyet a kutatók további öt alcsoportra osztottak:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • szemantikai europeizmusok (semantic Europeisms): olyan melléknevek, főnevek vagy igék, amelyek szemantikai szempontból tükörfordításnak tekinthetőek, és egy uniós jelentéssel is rendelkeznek, úgymint community (közösségi), harmonise (harmonizál), approximation (közelítés);
  • újonnan alkotott uniós szavak (newly coined EU words), úgymint comitology (komitológia), subsidiarity (szubszidiaritás);
  • uniós szókapcsolatok: European Commission (Európai Bizottság), Member States (tagállamok), third countries (harmadik országok). Mori (2018d) korábbi kutatásában rámutatott, hogy ez különösen az angol, francia, görög, olasz, lett, lengyel és spanyol nyelvekben fordul elő gyakran;
  • európai rövidítések: EU – European Union (Európai Unió), EC – European Community (Európai Közösség), OJ (Official Journal – Hivatalos Lap);
  • uniós metaforák, amelyek valamilyen politikai üzenetet is hordoznak, úgymint a pillars of the Union (az EU pillérei).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (1) csoportban morfológiai szinten is azonosíthatóak csak az eurolektusokra jellemző jelenségek. Ezek egyike a nemzetközi előtagok (anti-, bio-, eco-, inter-, intra-, multi), valamint az euro- előtag gyakori használata. Ehhez hasonlóan az utótagok (-able) is gyakoriak. A kutatók szerint mindez arra vezethető vissza, hogy mind az elő-, mind az utótagok képesek minél több információt egybesűríteni, illetve azonosságuk révén a nyelvek között is szemantikai átláthatóságot teremteni. A nemzetközi előtagok használata különösen az angol, finn, francia, holland, lengyel, máltai, olasz, spanyol nyelvekre jellemző. Fontos megjegyezni, hogy e jelenség az angol nyelvhez közel álló nyelvekre igazak. Az angoltól távolabbra elhelyezkedő nyelvek (mint például a magyar) esetében a hasonlóság kevésbé jellemző.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatók további sajátosságként említik a hosszú (különösen négy- és ötszavas) lexikai csoportok használatát, amelyek elsősorban az ismétlődésekből adódnak – annak érdekében, hogy a szövegen belül és a szövegek között is konzisztens maradjon a szóhasználat. Erre példa a this Directive shall enter into force, Member States shall ensure that, in accordance with (the article/the procedure). Ez a jelenség elsősorban a görög, olasz, lengyel és spanyol nyelvű eurolektusokban fordul elő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben az (1) csoportban látványos a különbség (távolság) a görög, olasz, spanyol, illetve a lengyel között. Bár a máltai nem tartozik az első csoportba, Mori és Szmrecsányi (2020) szerint ez egy érdekes és nem várt felfedezés. A görög, olasz és spanyol így ugyanis egy külön, mediterrán csoportot alkotnak – ami összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a mediterrán térség egyben egy önálló kulturális közösséget is jelent. Egy további csoport a finn, német, lett és máltai. A kutatók ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy ebben a változóban, azaz az EU-hoz köthető jelenségekben mutatható ki legkevésbé különbség az egyes nyelvek között, azaz az uniós egységesítés itt érvényesül a legjobban. Az uniós többnyelvű jogalkotás nyelvi hatása itt mutatható ki leginkább.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (2) csoportban, a nyelvek egymásra hatásának köszönhető sajátosságok között a kutatók a többségében latinból átvett kölcsönszavakat, illetve a főként angol és francia hatásnak köszönhető tükörfordításokat (például a nemzetközi előtagok használatát) említik. Mori és Szmrecsányi rámutatnak, hogy az egyes eurolektusok közötti különbségek hátterében az adott nyelv csatlakozásának időpontja, illetve a nyelvcsaládhoz való tartozás is szerepet játszik. Az angol eurolektusban sokkal gyakoribb a francia szavak használata, úgymint a surveillance, vis-à-vis, bureau, amelyek jelentésében is azonban némi változás tapasztalható. Erről korábban, ugyancsak a projekt keretében Sandrelli (2018) írt részletesen. Gyakori a francia mintára átvett -ment képző (pl. comformément) is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy további jellemző francia eredetű szó az acquis (communautaire), amelyet a nyelvek egy része ebben az eredeti francia formájában is hivatalosnak ismer el. A nyelvek egymásra hatása természetesen jelentősebb a holland, angol és német nyelvek, valamint az olasz, francia és spanyol nyelvek között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatásban a (3) sajátosság a nyelven belüli variabilitás volt. A kutatók itt azt vizsgálták, hogy mennyiben térnek el az eurolektusok a nemzeti jogi nyelvekben használt mintáktól. Mori és Szmrecsányi (2020) a latin szavak használatát azonosították a jogi nyelv egy jellemző sajátosságaként. Az angol, francia, lengyel és olasz eurolektusokban a mutatis mutandis a leggyakoribb latin kifejezés. Az inter alia, ad hoc, i.e., curriculum vitae pedig az angol eurolektusban fordulnak elő a leggyakrabban – és kevésbé a brit angolban. Ennek ellenpéldája a finn eurolektus, amelyben rendkívül ritkák a latin kifejezések, és ugyanez igaz a német eurolektusra is, amelyben nem fordul elő a latin. További sajátosság, hogy a holland, angol, olasz, francia, lengyel és spanyol eurolektusokban gyakrabban megjelenik a kevésbé formális stílus – feltehetően a közérthető nyelvezetre való törekvés, a plain English mozgalom eredményeként (a mozgalomról lásd a 3.6.3. alfejezetet). A jogi nyelvre jellemző passzív szerkezet a holland, német, lengyel, görög és olasz eurolektusokra jellemző, és kevésbé az angol és finn eurolektusokra. Összességében a nyelvben belüli variabilitás tekintetében van a legnagyobb különbség a nyelvek között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatás azt is megállapította, hogy egyértelműen az angol tekinthető „mintanyelv”-nek, amely egyenlő távolságra helyezkedik el a többi nyelvtől, és kiemelt közvetítő szerepet tölt be – a szövegezés elsődleges nyelveként is – a nyelvek között. A fenti kutatási eredményekből jól látható, hogy a szövegszintű sajátosságokon túlmenően – a további, azaz szintaktikai, lexikai szinteken – nehéz olyan jellemzőket találni, amelyek valamennyi eurolektusra igazak. Mori és Szmrecsányi kutatása szerint inkább változó csoportokról (klaszterekről) beszélhetünk. Egy ilyen klaszter az olasz, a francia és a spanyol – a közös nyelvi gyökerekből adódóan. Egy további klaszter az olasz, a holland és a francia – mint a legrégebbi, alapító nyelvek. A lengyel, az angol és a finn pedig azért kerülnek egy klaszterbe, mert ezekben mutatható ki leginkább az angol mint „mintanyelv” hatása. A magyar kutatások számára különösen relevánsak az ugyancsak egy klasztert alkotó lett és máltai nyelvvel kapcsolatos kutatási eredmények. E két nyelv esetében ugyanis a korábbi kutatások nem tudták kimutatni az eurolektus létezését – legalábbis szigorú értelemben nem, mert az uniós sajátosságokat csak lexikai szinten tudták kimutatni.
 
1 A projektben vizsgált nyelvek: angol, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, máltai, német, olasz, spanyol.
2 A felsorolásban két okból is jelzem az eredeti, angol nyelvű kategóriákat. Egyrészt fordítási szempontból is kihívást jelent ezek magyar megfelelőinek megalkotása. Másrészt – és ez összefügg az előzővel – Mori kategóriarendszere nem mindig következetes. Látható, hogy az alábbi kategóriák egy része lényegében az uniós terminológiára utal – ezt azonban Mori nem így nevezi, és nem foglalkozik a fogalmi szinttel. Az értelmezésben gondot okoz az is, hogy felváltva használja az „európai” és az „európai uniós” jelzőket. Tekintettel arra, hogy e csoportosítás szoros összefüggésben van az uniós terminológiával, ezért erre a 6. fejezetben részletesen visszatérek.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave