E cikkünk alapja egy hosszabb eszmecsere, amelyet a Ständiger Ausschuss für geographische Namen-ban (StAGN)1 (a.m.: Földrajzi Nevek Állandó Bizottsága) folytattunk. E bizottságot Németország Külügyi Intézete felkérte arra, hogy foglaljon állást abban a kérdésben, miként lehet Európát politikai szempontok alapján nagyrégiókra felosztani. Jelen írás szerzője a StAGN tagja, és 2002-ben egy nagy térképet állított össze ehhez a témához az ENSZ Földrajzi Névi Szakértői Csoportja 8. (berlini) konferenciája számára. E térképen négy szempontot vettünk figyelembe: a fizikai-földrajzi Közép-Európa fogalmát, egy kultúrföldrajzi/politikaföldrajzi Közép-Európa-fogalomnak a történeti fejlődését, egy maga a szerző által definiált kultúrtéralapú Közép-Európa fogalmát, valamint az országok saját véleményét, hogy ők Közép-Európához tartozónak vélik-e magukat. A szerző által Berlinben felvetett kultúrtéralapú Közép-Európa felfogásról intenzív vitákat folytattunk a StAGN következő ülésein is (Eupenben 2003-ban, Hannoverben 2003-ban és Lipcsében 2005-ben). Igen értékes ötletekkel, felvetésekkel éltek ezen alkalmakon a StAGN elnökségi tagjának, Jörn Sieversnek a vezetésével a következő StAGN-tagok: Heinz-Peter Brogiato, Wolfgang Crom, Michael Duschanek, Herbert Liedtke, Alois Mayr, Walter Sperling, Viktor Weibel, valamint a lipcsei Leibniz-Institut für Völkerkunde igazgatója, Sebastian Lentz. Az eszmecserék során felmerült, hogy jó lenne Európa nagyrégiókra való tagolására úgy tenni javaslatokat, hogy ne pusztán a mai államhatárokat vegyük alapul, hanem induljunk ki a kultúrtér fogalmából. A mai államhatárok szerinti felosztás ugyanakkor jól használható statisztikai célokra, amikor egyes mai országok összesített adatait kell megvizsgálni.