A 2000-es évek óta a közgazdasági és menedzsmentirodalomban az egyik leggyakrabban használt kifejezés a hálózat. Hálózati struktúrák kialakulása figyelhető meg a vállalatok működésében, a közlekedési infrastruktúrában és az arra épülő logisztikában, az információtechnológiában, a közösségi médiában, az energiaellátásban és a gazdaság számos további területén. Tanulmányunkban azzal a feltevéssel élünk, hogy a világgazdaság kibocsátását a földrészeken és országhatárokon átívelő, vállalatok közötti kapcsolatokból felépülő üzleti hálózatok teljesítménye szolgáltatja, de ezek a hálózatok is beágyazódnak további hálózati struktúrákba. Ha egzakt módon – nem matematikai szempontból – definiálni szeretnénk, hogy pontosan mit értünk hálózat alatt, és hogyan húzhatjuk meg valamely hálózat határait, melyek azok a tényezők, amelyeket hálózaton belüli, illetve amelyeket hálózaton kívüli részeknek tekinthetünk, nehéz pontos, nem megkérdőjelezhető definíciót találnunk. Tanulmányunkban az IMP Group kevésbé ismert hálózatfelfogását alkalmazzuk, amely szerint „nincsenek pontosan leírható és lehatárolható hálózatok” (Ford et al., 2002). A gazdaságban vállalatok közötti kapcsolati struktúrák léteznek, de az ezekben létrejövő interakcióknak is alkalmazkodniuk kell a külső környezeti elemekhez – például a szabályozási feltételekhez, az iparági normákhoz és a technológiai környezethez. A legtöbb vállalat természetszerűleg hatással szeretne lenni az őt körülvevő üzleti környezetre és partnereire, de egyik vállalat sem képes önállóan, kizárólag a saját érdekeinek megfelelően befolyásolni az őt körülvevő atmoszférát, bár mindegyik törekszik rá. Sokan tartják magukat központi elemnek, de egyik vállalkozást sem tekinthetjük a hálózat középpontjának. A hálózatoknak csak csomópontjai és a csomópontok közötti kötelékei azonosíthatók, de nincs egyetlen központi szervezőerejük. Tanulmányunkban Gelei (Gelei, 2009) Håkansson alapján alkotott felfogását (lásd Håkansson, 1997) tekintjük irányadónak, amelyben a hálózat – így az üzleti hálózat is – struktúra, amelyben a csomópontok számos szálon keresztül, különböző erősséggel kapcsolódnak egymáshoz. Ezzel egybevág Czakó szemlélete is, amely a természet- és a társadalomtudományok hálózatfelfogását összegezve állapítja meg, hogy a hálózat adott időtartományban létező, szereplők közötti kapcsolatrendszerek összessége (Czakó, 2019).