A bevezetésben jeleztük, ma már nem szabad fejlesztéseket, innovációs megoldásokat létrehozni a környezeti hatások figyelembevétele nélkül. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az IT vagy digitális megoldások nagyon kis mértékben szennyezik a környezetet. Ez nem igaz, például amikor egy Google-keresés átlagosan 0,01 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár (szén-dioxid-egyenérték – CO2e), és naponta legalább 4,5 milliárd keresést indítanak világszerte, ez több kérdést is felvet. Ráadásul nemcsak a Google-keresés, hanem egy felhőszolgáltatás igénybevétele, napi több órán keresztüli használata, beleértve a felhőalapú levelezési rendszereket is, hatalmas karbonkibocsátást vonhat maga után. Az is megfigyelhető, hogy minél fejlettebb egy infokommunikációs technológiát alkalmazó rendszer egy vállalkozásnál, annál több olyan szolgáltatást is igénybe vesznek, amelyeket egyébként korábban vagy alacsonyabb fejlettség mellett nem vettek volna igénybe. Eközben arról még nem is tettünk említést, hogy ezen eszközöknek energiaigénye is van, illetve arányaiban magas hőkibocsátással is rendelkeznek [17]. Emiatt két igen fontos fogalommal meg kell ismerkedni: karbonlábnyom, karbonkibocsátás. A karbonlábnyom azt mutatja, hogy egy cég/közösség tevékenysége, egy ember életmódja vagy egy termék életciklusa nyomán mennyi üvegházhatású gáz kerül közvetetten és közvetlenül a levegőbe. A karbonkibocsátás egy egyén, egy esemény, egy szervezet, egy termék által közvetlenül és közvetve okozott üvegházhatású gázok teljes halmaza CO2e-ben kifejezve. Egy szervezet teljes lábnyoma a kibocsátási források széles skáláját öleli fel, az üzemanyagok közvetlen felhasználásától az olyan közvetett hatásokig, mint az alkalmazottak utazása vagy az ellátási láncon belüli más szervezetek kibocsátása [17].