Közismert tény, hogy jelenleg is egy, a digitalizáció vezérelte technológiai forradalom zajlik a világban. A szokásos tudástranszfer helyett a nemzetközi szinten zajló, együttműködésre épülő közös tudáselőállítás került a középpontba. Az innovációs rendszerek fokozott mértékben globalizálódnak. Ugyanakkor a schumpeteri értelemben vett kreatív rombolás, az új iparágak, technológiák gyakran robbanásszerű fejlődése hagyományos iparágak megszűnéséhez vezet. A változások új kihívások elé állítják a gazdaságpolitika irányítóit, főleg olyan országok esetében, ahol az innovációs rendszerek kevéssé hatékonyan működnek. Ebbe a csoportba tartozik Magyarország is (Inzelt–Csonka 2018). 

 

 

Egy kicsit mélyebben szemlélve az innovációs összteljesítmény egyes tényezőit látható, hogy az egyes innovációs összetevőket nézve teljesítményünk egyenetlen (11.2. ábra). A digitalizáció, a finanszírozás és támogatás, az információs technológiák használata, a kapcsolatok és az értékesítési hatások eseteiben a pontszámok a 68%-os átlagpontszám felett találhatók. A kapcsolatok esetében külön kiemeljük a kooperációkban részt vevő innovatív MKKV-k arányát (az EU-átlagérték 80%-a), ami biztató érték. A legmagasabb érték az értékesítési hatások esetében látható. A pozitív képet azonban árnyalja, hogy ez a magas pontszám a médium és high-tech termékek főleg külföldi tulajdonú nagyvállalatainak, és nem a vállalat számára új, innovatív termékek értékesítésének köszönhető. Az attraktív kutatási rendszer és a környezeti fenntarthatóság a 68%-os magyar átlag körül alakul. Számottevő lemaradás látható viszont az emberi erőforrások, a vállalati beruházások, a szellemi tulajdon és a foglalkoztatási hatások területein. Érdekes, hogy a finanszírozási problémáknál az emberi erőforrások gondjai lényegesen nagyobbnak látszanak, ami összefüggésben van oktatási rendszerünk le- és elmaradottságával. A finanszírozási pozíció esetében pedig az állami szféra alacsony szintű K+F-költése érdemel figyelmet. Kritikusan alacsony az innovátorok kategória értéke is, ezen belül is vészesnek mondható a folyamatinnovációt végrehajtó MKKV-k 16%-os aránya az EU átlagához viszonyítva. A digitalizációra épülő folyamatinnováció nélkül felzárkózás, modernizáció nem igazán képzelhető el. 

Külön ábrán (11.3. ábra) mutatjuk be a kifejezetten vállalati jellegű innovációs mutatókat. Az új, házon belüli termékinnovációk értéke meglehetősen magas (89%), de a házon belüli termékinnovációk, amelyek nem újak a piacon (53%), alacsony szintje az innovációs abszorpció problémáira utal, szintúgy, mint a nem maguk fejlesztette innovátorok értéke (54%). Az innovációs aktivitás 91%-os szintje magas, viszont úgy tűnik, hogy ezen aktivitások sokszor nem vezetnek sikeres piacra bevezetett innovációhoz. Kiugró az innovációs potenciállal rendelkező nem innovátorok 225%-os aránya, ami motivációs problémára utalhat, csakúgy, mint az innovációs hajlandóság nélküli nem innovátorok 85%-os értéke.