A Kék Szalag Bizottság 1989-ben megfogalmazott és 1990 áprilisában nyilvánosan is megjelent javaslataiban külön fejezetet szenteltek Magyarország világgazdasági beillesztésének. A helyzetértékelés után – amelyben a KGST-kereskedelem és gazdasági kapcsolatok tarthatatlanságára helyezték a hangsúlyt – a következő célokat jelölték ki: a kereskedelem liberalizálása, a forint konvertibilitásának megteremtése, az Európai Közösséghez való csatlakozás, a KGST-kereskedelemben a dollárelszámolásra való áttérés, az adósság kezelése nemzetközi pénzügyi együttműködéssel, nyugati segítséggel és a külföldi közvetlentőke bevonásával. A Bizottság a 20 milliárd dollárra becsült adósságátütemezését – ahogy korábban már említettük – fel sem vetette. Úgy vélték, hogy a következő években 1-1,5 milliárd dolláros tőkebehozatalra lesz szükség ahhoz, hogy a növekvő tőkekiáramlás helyett nettó tőkebehozatal legyen. Ennek egy részét a közvetlentőke-befektetésekkel kellene fedezni, amelyek jelentős mértékben járulhatnak hozzá a hazai gazdaság átalakulásához és bár a teljes tőkeszükségletet nem fedezik, a szükséglet egy részét igen. Ez a tőkebeáramlás nem növeli tovább az adósságszolgálati terheket, ráadásul hozzájárulhat a magyar gazdaság szerkezetének átalakításához, a technológia és a menedzsmentismeretek beáramlásához, új, versenyképes exportkapacitások létrehozásához és új piacokhoz való hozzáféréshez. A közvetlentőke-befektetések Magyarországra vonzását beruházást segítő programmal kell ösztönözni a befektetések támogatásával, a privatizációban való részvételük engedélyezésével és egy új befektetésösztönző szervezet (a Bizottság Magyar Beruházási Ügynökségnek nevezi) létrehozásával. A közvetlentőke-befektetések által nem fedezett tőkeszükséglet bevonása a nemzetközi pénzügyi intézményeken (IMF, Világbank) keresztül, illetve a nyugati országok kormányainak segítségével lehetséges a Kék Szalag Bizottság szerint. Ez utóbbi sem adósságelengedés lenne, hanem például garanciavállalás a Magyarország által felvett kereskedelmi hitelekhez kapcsolódóan. (Kék Szalag Bizottság, 1990, 72–82.)