Rövid írásunkban három, látszólag egymással csak laza kapcsolatban álló témát érintettünk. Ebben a részben szeretnénk indokolni, miért, és megmutatni, hogy a három téma között igazából nagyon szoros a kapcsolat. Az első részben bemutattuk, hogy a magas adósságállomány hogyan csökkentette az Antall-kormány gazdaságpolitikai mozgásterét, és hogy az 1968-tól indított reformokkal kapcsolatos negatív tapasztalatok hogyan értékelték fel a piacnak tulajdonított pozitív szerepet a gazdasági növekedésben. E két tényező alapján logikus volt prioritást adni a magyar privatizációban és a gazdaság átalakításában a „kemény valutát” és piaci működést hozó külföldi közvetlentőke-befektetőknek. A második rész megmutatja, hogy a privatizációs folyamatokkal párhuzamosan, majd azok végeztével a gazdasági átalakulásban, a gazdaság modernizációjában kulcsszerepet kaptak a különféle kedvezményekkel vonzott külföldi befektetők. Míg eleinte bármilyen külföldi tőke kapott kedvezményt, idővel egy szelektívebb befektetésösztönzési rendszer alakult ki, ahol főleg az exportra termelő, munkahelyteremtő beruházásokat preferálták, némi régiós tereléssel. Ezzel szemben a csak a hazai piacra szolgáltató, esetleg termelő külföldi vállalatok már nem kaptak állami támogatást. Ugyanakkor a más (fejlett) országokban előtérbe kerülő, fenntartható befektetésvonzás követelményei – számos hazai gazdaság- és társadalompolitikai hiba miatt – nem érvényesülnek. A harmadik rész rávilágít egyrészt arra, hogy bár sajátos magyar (és észt) útként jelentkezett eleinte a külföldi tőkére alapozott fejlődési stratégia, idővel gyakorlatilag az összes új tagország hasonló folyamatokat indított el. Az okok és az utak valamelyest különböztek, de a végeredmény nagyon hasonlít: a külföldi tulajdonban működő vállalatok dominánsan a növekedés hordozói. Ez nem változott számottevően a 2008–2009-es válság után, amely egyrészt megmutatta ennek a stratégiának a sebezhetőségét, másrészt – ezzel összefüggésben – azt, hogy mennyire kevéssé tudták magukkal húzni a külföldi tulajdonban működő vállalatok a gazdaság többi részét.