A fenti két tevékenység a klasszikus közhatalmi tevékenységet jelenti, amelyekhez képest a törvényességi felügyelet ugyan magában hordja az állami impériumot, de sokkal kevésbé erőteljes módon. A hatósági jogalkotás és a hatósági jogalkalmazás nem jár együtt az ellenőrzéssel. Nem lehet ugyan abszolút kizárni, hogy egy rendeletalkotásnál vagy egy konkrét ügyben az ügyfél jogát vagy kötelezettségét kimondó rendelkezése a hatóságnak esetleg nem valamely (hatósági) ellenőrzése eredményeként jelenik meg, ehhez képest rögzíthető, hogy a törvényességi felügyelet mindig konkrét (hatósági) ellenőrzésből ered. Ilyenkor a felügyelő szerv a felügyelt szerv valamely konkrét olyan cselekvését ellenőrzi, amelyet vagy a külső jog (törvény vagy rendelet), vagy a belső szabályzat (általában valamilyen közjogi szervezetszabályozó eszközként normatív utasítás vagy normatív határozat) ír elő. A felügyelt szervezet szakmailag önálló, nem áll a felügyelő szerv irányítása alatt, az nem adhat utasítást sem szervezeti, sem más jogi kérdésekben. A felügyelő szerv nem dönthet sem személyi, sem szervezeti, sem pénzügyi vagy más kérdésben, mivel a felügyelt szerv ezekben autonóm. A felügyelő szerv azt ellenőrzi, hogy az ellenőrzött/felügyelt szervezet betartja-e a jogszabályokat. Ebben az értelemben tehát dogmatikailag a törvényességi felügyelet helyett inkább törvényességi ellenőrzésről beszélhetünk. Annál is inkább, mivel a jogszabályok betartása esetén a felügyelő szerv által észlelt jogszabálysértés bíróság által felülvizsgálható. Vagyis a jogsértés tárgyában, ennek a felügyelt általi vitatása során nem a felügyelő dönt, hanem a bíróság. A felügyelő szerv csak arra jogosult, hogy a törvényességi kérdésben az ellenőrzése végén általa jogsértésnek vélt esetben peres eljárást kezdeményezzen.