Régóta kutatott jelenség a munka és az egészség egymáshoz való viszonya Siegrist (1996). Erőfeszítés és jutalom egyensúlya modelljében egyszerűen a munkahelyi megterhelés (mint például a rendvédelmi munka során gyakori váltásos munkarend, teljesítménykényszer, életveszélyes munkakörülmények stb.), valamint a mindezért kapott különféle javak, jutalmak (például fizetés és egyéb anyagi juttatások, vezetői és társadalmi elismerés stb.) közötti kapcsolat egyensúlyát véli az egészségesség feltételének. A Michigani Egyetem kutatói ezzel szemben már az egyén szerepe mellett a szervezet szerepét is hangsúlyozzák a Személy és környezet illeszkedése modelljükben (Harrison, 1978). E modell szerint a munkahelyi feszültség abból fakadhat, ha a személy képességei és igényei nem illeszkednek a konkrét munka jellegéhez és körülményeihez, azaz amennyiben például egy rendőrnek jelentkező személy képességei nem felelnek meg a rendőrség elvárásainak, illetve ha a rendőrség nem képes számára azt a munkát és munkakörülményeket biztosítani, amit ő maga elvárna, az törvényszerűen feszültséget eredményez az egyénben. Ez utóbbi kapcsolat fontosságára hívja fel a figyelmet az a jelenség, miszerint egyre gyakrabban fordul elő, hogy a sikeres alkalmassági vizsgálatot és felvételit követően a hallgatók a képzés első lépéseként szereplő kiképzés alatt vagy azt követően közvetlenül – először szembesülve a rendvédelmi munka realitásával – leszerelnek, és elhagyják képző intézményüket.