A profilalkotás másik elméleti alapfeltevése a homológia, avagy másnéven az „A → C egyenlet”, amely kimondja, hogy egy bűnelkövető az általa elkövetett bűncselekmény helyszínén végrehajtott cselekedetei (A – Action) és a tulajdonságai (C – Characteristics) között van összefüggés (Alison et al., 2002; Canter–Youngs, 2009). Míg az elkövetői konzisztenciaszinten minden tanulmányban kimutatható volt bizonyos mértékig, addig a homológia esetében a kutatások felemás eredményre jutottak. Häkkänen, Puolakka és Santtila (2004) kutatásukban gyújtogatások elkövetőinél vizsgálta, hogy van-e kapcsolat a viselkedésmintázataik és a tulajdonságaik között. Az eredmények azt mutatták, hogy akik konkrét személy ellen intézték a gyújtogatást, jellemzően pszichiátriai zavarokkal rendelkeztek, és korábban voltak már elítélve (a bűncselekmények típusát nem részletezték). Azon elkövetőkre, akik épületeket gyújtottak fel, nem volt jellemző a pszichiátriai zavar, viszont ők is nagy arányban rendelkeztek korábbi ítéletekkel. Végezetül az utolsó összefüggés a látszólag irracionális célpontok elleni gyújtogatás volt (például elhagyatott épületek), amely a bűnlajstrommal nem rendelkező fiatalkorúakra volt leginkább jellemző. Egy másik tanulmányban Goodwill és munkatársai (2013) rablásoknál vizsgálták a homológiát, és szignifikáns kapcsolatot találtak az elkövetőknek a sértettel való interakciójuk mértéke és a korábbi erőszakos bűncselekményeik mennyisége között. Az előzőkkel szemben azonban Mokros és Alison kutatása (Mokros és Alison, 2002) már kevésbé bíztató eredményeket mutatott. Száz szexuális erőszak bűncselekménynél vizsgálták az elkövetők viselkedésének kapcsolatát a tulajdonságaikkal, azonban egyik mutatónál sem találtak szignifikáns összefüggést. Hasonló eredményekkel szolgált Trojan és Salfati kutatása (Trojan–Salfati, 2011) is, akik egyszeri és sorozatgyilkosságoknál nem találtak érdemleges kapcsolatot az adott elkövető bűncselekmény helyszínén tanúsított viselkedése, valamint a korábbi bűncselekményeik jellege között. Hasonlóan az egyszeri gyilkosságokhoz, a sorozatgyilkosságoknál is mindössze az elkövetők egyharmada mutatott hasonlóságot a vizsgált bűncselekményei és korábbi bűncselekményei között.