A vallás jelentőségének, szerepének, a vallásosság formáinak átalakulását bemutató, a modernitás hátteréből kibontakozó szekularizációs elmélet jól ismert a társadalomtudományokban. Jelen alfejezetben a Chaves által javasolt elkülönülések mentén, makro- (társadalmi), mezo- (intézményi és közösségi) és mikroszinten (egyéni) fogom röviden bemutatni azokat a folyamatokat, amelyeknek komoly relevanciájuk lesz a hálózati kommunikáció környezeteiben.1 Társadalmi szinten a közvallás (public religion)2 és a hétköznapokban megélt vallásosság (lived religion) jelenségét tekintem át, mivel mindkettő meghatározó módon van jelen az interneten. Ráadásul éppen egymásba fonódó módon, hiszen az egyéni közösségimédia-oldalakon megjelenített személyes vallásos tapasztalatok, élmények, hitbeli meggyőződések a hálózat szerkezete folytán magában a digitális nyilvánosságban is láthatóvá válnak. Azzal, hogy a hálózati nyilvánosság a magánnyilvánosságok összességének is tekinthető, tulajdonképpen a korábbi hierarchizált struktúrák középső szintje (legyen az intézmény vagy közösség) iktatódhat ki. Természetesen nem szükségszerűen és nem általános érvényűen, de a hálózati forma lehetővé teszi. Az intézmények szintjén a vallási piac elgondolásra térek ki, mivel a hálózati kommunikáció globális volta miatt a kulturális, a vallási paletta szélesedett ki leginkább, a legszembeötlőbb módon. Láthatóvá váltak olyan vallási mozgalmak, gyakorlatok, amelyekkel az offline világban nem találkozhattak volna a spirituális keresők. Végül az individualizációra fordítom a figyelmem, amely folyamat jóval a hálózati kommunikáció megjelenése előtt kezdődött, de az internet adta lehetőségek ezt a folyamatot is felerősítették, illetve meggyorsították.