Az egyházi autoritás teológiai igényű, átfogó bemutatását Bagyinszki Péter doktori értekezésében olvashatjuk, aki a jezsuita Avery Dulles életművét elemzi a hatalom teológiája szempontjából. A fejezet Dulles munkásságára vonatkozó mind leíró, mind értékelő részei Bagyinszki írásából származnak, s csak hálózatelméleti továbbgondolásai köthetők hozzám. A jezsuita tudós az általa kidolgozott elmélet egyháztani kontextusát „a szakrális autoritás pluralisztikus elméleteként” írta le.1 A teológus azt emeli ki a jezsuita lelkiség iránti vonzalmának okát keresve, hogy az képes dialektikusan integrálni az istenélmény intrinzikus (bensőleg megtapasztalt) és extrinzikus (objektíven egyházias) vonásait, az isteni autoritás e két komplementer megnyilatkozását termékeny feszültségben tartva egymással – írja Bagyinszki.2 Dulles autoritáskoncepciójának legfontosabb vonása, hogy különbséget tesz „elsődleges (isteni) autoritás” és a „másodlagos (egyházi) autoritások” között, amelyek „konvergenciája” a hiteles egyházi tekintélystruktúrában természetes módon valósulhat meg. Az elsődleges isteni autoritás teológiai felfogása azt jelenti, hogy Krisztus minden teremtett autoritás ősforrása, amely megelőzi az egyházi tekintélystruktúrát.3