A digitális megosztottság második szintje arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen eltérő célokra használják az emberek a hálózatot. Az eltérő célok között lehet információszerzés, szórakozás, munka, kapcsolattartás a barátokkal, a családdal, szakmai fejlődés, önkifejezés, menekülés a mindennapokból, és még sorolhatnánk. A vallásos felhasználók esetében beszélhetünk még valláshoz kapcsolódó információkeresésről, vallással kapcsolatos szórakozásról, adományozásról, a közösség életébe való bevonódásról. Emellett használhatják még az internetet a vallási meggyőződés elmélyítésére, megerősítésére vagy megosztására, illetve személyes hitbéli fejlődésre is. A vallási közösség tagjai kihasználhatják a digitális platformok olyan lehetőségeit, amelyek közös imához, meditációhoz, böjthöz adnak támogatást, de részt vehetnek online istentiszteleten vagy vallási szertartáson, gyónhatnak is ennek segítségével, vagy virtuális zarándoklaton vehetnek részt. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a digitális technológia megváltoztatja, hogy mit jelent a közös ima, hogy nem kell közös fizikai térben lenni hozzá.1 Míg a klasszikus zarándoklatok esetében a hívek távoli helyekre utaztak a vallásos élményért, vallási identitásuk elmélyítéséért, most a technológia az otthonukba viszi a zarándoklatot.2