Régóta fontos kutatási témája a tudósoknak annak feltárása, hogy milyen szerepe van a hálózati médiának az identitás formálásában és megmutatásában, hiszen a hálózati kommunikáció és a nem mediatizált, szemtől szembeni kommunikáció igen eltérő kondíciókat biztosít a személyes identitásépítés számára. Az identitás belső alakulása, érlelődése a hálózati felületeken, különösen a közösségi médiában nyilvánosan megmutatott folyamattá vált, ám a nyilvános közszemlére tétel nem jár együtt a fizikai, testi megjelenés igényével. Ahogy Karácsony fogalmaz: „Az Interneten keresztüli kommunikációs formák egyfelől új lehetőségeket nyitnak, ezek közül is elsősorban a testiség spiritualizálódását (virtualizálódását) említve.”1 Így az énidentitásnak2 a fizikai testre utaló elemei eltűnhetnek, illetve formálhatóvá válnak. Mivel kevés külső, offline lehorgonyzottsága lesz az identitásnak (nemcsak a testi valóság, de a fizikai helyszín fontossága), ezért sokkal képlékenyebb, folyamatosan alakuló (fluid) identitásformák jönnek létre. Ezzel együtt a globális világhálón az identitás forrásai is megsokszorozódnak, ráadásul nemcsak kulturális értelemben, vagyis nemcsak földrajzilag messze eső kultúrákból meríthetnek a médiahasználók, hanem ez kiegészül a valós személyek mellett a fikciós karakterek adta lehetőségekkel. Ez persze nem az internettel kezdődött, hiszen jóval korábban is előfordult, hogy regény-, majd mozihősök alakjaként identifikálták magukat a nézők. Identitásunk számos eleme már régóta a média terméke,3 de csak a hálózati kommunikáció világában hoznak létre CGI-influenszereket kifejezetten ilyen típusú befolyásoló céllal. Mielőtt rátérnénk az online vallási identitás kérdésére, szükségesnek látszik némi fogalmi tisztázás. Még az 1990-es évek második felében Felix Stadler, a Zürichi Egyetem tanára tett különbséget analóg és digitális identitás között. Az analóg identitásba beleértette a fizikai és az adatközpontú identitást. „A fizikai identitás alapját a jelenlét, a mindennapi létben való közvetlen kölcsönhatás képezte. Az adatközpontú identitás azokra az írott dokumentumokra alapozódott, amelyek az egyént individuumként jelölték meg. Az internet korában temérdek új technológia jelent meg, ezek pedig járulékos identitástípust alakítottak ki. Ez a digitális identitás.”4 Szemben a fizikai identitással a digitális identitás a legtöbb vonatkozásban megváltoztatható, átalakítható. Mivel az új információs rendszert, a hálózati kommunikációt nagy fokú változékonyság jellemzi, ezért több nyílt hozzáférési lehetőség létezik, ugyanakkor sehol sincs egy központi irányító autoritás. Így az individuum közvetlen módon befolyásolhatja az őt leképező információ egy részét. A felbukkanó digitális identitás valahol a fizikai és az adatközpontú identitás között helyezhető el – írja Stadler.