A járvány miatt kihirdetett vészhelyzetben a hívek nem látogathatták az egyházi intézményeket, templomokat, imaházakat vagy közösségi tereket. A találkozás, a bekapcsolódás felülete a digitális hálózati média lett. A vallásos hitbeli meggyőződés megtapasztalásának és a vallási gyakorlatoknak új módjai jelentek meg a digitális környezetben. De ehhez arra is szükség volt, hogy a médiahasználók nyilvánossá tegyék, megmutassák ezen gyakorlatokat.1 Ebben az alfejezetben azt járjuk körül, hogy a különböző egyházak, illetve vallási csoportok milyen típusú tartalmakat közvetítettek, illetve milyen online közösségi találkozási lehetőségeket biztosítottak követőik számára. Érdemes különbséget tenni az eseményalapú és a közösségalapú közvetítések között, az előbbihez a miséket, imaórákat, szentségimádásokat stb. sorolva, míg a másikhoz a közösségek nem liturgikus jellegű csoportos beszélgetéseit. Természetesen nem lehet éles különbséget tenni a kettő között, inkább azt mondhatjuk, hogy az egyik típusban az esemény, a másikban a közösség dominanciája fontosabb. Kétségtelen, hogy a vallási közösséghez tartozás egyik fontos eleme a közös liturgia. De a digitális közösség építéséhez meg kell teremteni a technológiai és a felhasználói környezetet, mert különben olyan közösségek jönnek létre, amelyek sokkal diffúzabbak lesznek, mint offline megfelelőik.