Tilos a joggal való visszaélés. Joggal való visszaélésnek minősül különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy ehhez vezet. Ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Elmondható, hogy akkor beszélünk joggal való visszaélésről, ha valaki valamely jogát nem arra a célra használja, amelyre a jogalkotó szánja, tehát rendeltetésellenes joggyakorlást tanúsít. A tényállásszerű eseteket kimerítően felsorolni lehetetlen, a törvény is példálózó felsorolást ad. A bírói gyakorlatban gyakran alapozzák az ítéletet a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére, amikor valamelyik fél eljárása nem sért ugyan tételes jogi rendelkezést, mégsem felel meg az adott jogintézmény rendeltetésének. A munkáltatónak például joga van ellenőrizni az alkoholtilalom betartását. Előfordulhat, hogy a munkáltató visszaél alkohol-ellenőrzési jogával, így személyes bosszúból vagy zaklatásszerűen hosszabb időn át, naponta többször, alaptalanul ismétli a vizsgálatot egy vagy több munkavállalóval szemben. Ilyenkor a munkavállaló kellő indokkal tagadja meg a közreműködést, ezért nem lehet vele szemben fegyelmi jogkövetkezményt alkalmazni (MK 122.). Továbbá a munkáltatói felmondás is jogellenes, ha ártási szándékkal, bosszúból gyakorolták, vagy ilyen eredményre vezet. A munkáltató felmondása ugyanis nem irányulhat arra, hogy elfojtsa például a munkavállaló jogos véleménynyilvánítását, kritikáját (MK 95.). Fontos azonban leszögezni, hogy a joggal való visszaélés tényét mindig a nyilatkozattevőnek kell bizonyítania, aki hivatkozik rá.