A tanácsadó beszéd retorikája a hogyan döntsünk, a mit tegyünk kérdésre igyekszik választ találni. Jó lenne azonban, ha a „tanácsadó” és a „tanácsadás” szó jelentése nem vinné félre az értelmezésünket. Ezeknek a szavaknak a mai jelentése ugyanis egy speciális helyzethez kötődik. Nevezetesen: van valamilyen területen működő egyszemélyes vagy testületi hatalmi centrum, amelyben olyan személyeknek kell döntéseket hozni, akik vagy amelyek nem képesek teljes terjedelmében, alaposan és hatásaiban átlátni azt a területet, amelyre vonatkozóan meghozzák a döntéseiket. A tanácsadó az a személy, aki maga ugyan nem hoz döntést, de a döntéshozóknál jobban ismeri vagy „érzékeli” az adott területet, ezért jó tanácsokkal tud szolgálni a lamentáló döntéshozóknak arra nézve, hogy mit érdemes támogatni vagy mit kell elkerülni, vagyis hogy miről kell egyáltalán dönteni, és ezzel kapcsolatban milyen döntést tanácsos meghozni. A Retorika tanácsadói beszédfajtája ismeri, sőt elemzi ezt a helyzetet, nevezetesen azt, amit politikai-hatalmi döntési szituációnak nevezhetünk, de ennél sokkal szélesebb összefüggésben veti fel a problémát: a cselekvés és a beszéd általános összefüggésében, és ennek részeként tárgyalja a hatalmi centrum döntéseihez kapcsolódó politikai tanácsadást.