Könyvem fejezeteinek középpontjában egy-egy tudós szerző áll, olykor egy szerző munkássága két vagy három fejezetnek is a témája. Az Első kötetben, amely retorikával foglalkozik, a következők: Arisztotelész, Cicero, Dante és az itáliai humanisták, Giambattista Vico, Friedrich Nietzsche, továbbá 20. századi retorikusok; Ernesto Grassi, Chaïm Perelman, Kenneth Burke, Henry Johnstone, Paul Ricœur és Paul de Man. A Második kötetben egyrészt a 20. századi nyelvészet három nagy paradigmájának képviselői állnak: Ferdinand de Saussure, Noam Chomsky, John Austin, John Searle, Petőfi S. János, Robert de Beaugrande és Wolfgang Dressler. Másrészt a nyelvészeti eredményekre közvetlenül támaszkodó társadalomtudósok munkássága: Claude Lévi-Strauss, Jürgen Habermas, Paul Ricœur, Clifford Geertz, Teun van A. Dijk, Ernesto Laclau. A Harmadik kötetben pedig a következő irodalmárok munkáit vizsgálom: Roman Jakobson, Roland Barthes, Jacques Derrida, Hans-Robert Jauss, Wolfgang Iser, Eric Donald Hirsch, Stanly Fish, Lukács György, Lucien Goldmann, Theodor Adorno, Raymond Williams, Alan Sinfield, Friedrich Kittler, Hans Ulrich Gumbrecht és Jerome McGann. Az Első és a Harmadik kötethez korolláriumokat csatoltam, amelyek státusára még visszatérek.