Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Rések az egészen – heterogén elemek

A Proust-könyv első változata a rendszer, az interpretáció, az egység gondolatában és a dedukció módszertani síkján helyezhető el, éppen ezért kézenfekvő, hogy célja a regényfolyam nehezen hozzáférhető rendszerének feltárása. Időszerűnek azért tűnik, mert e rendszerezés a korszak jelelméleti orientálódását mutatja, noha – mint láttuk – más nyelvelmélet alapján. A rendszer leírásakor azonban Deleuze olyan fogalmakkal operál, amelyek nem „fejeződnek ki” teljesen, azaz nem simulnak el az interpretációban, s így vagy a könyv továbbírásakor, vagy csak később, más szövegekben aktiválódnak újra. A fogalomnak ez a kibomló „képessége” éppen a jelszerűségből fakad. Bárhogy legyen is, ezek a „jelek” mintegy előrevetítik a deleuze-i esztétika alakulásának irányát. A reaktiválódó fogalmak hordozzák az első és későbbi Proust-olvasatok koherenciáját. Ilyen kohéziót teremt a IV. fejezet néhány bekezdésben vázolt stílus fogalma, amely az 1970-es változat kötetzáró fejezete volt, hogy aztán az irodalomról, művészetről és filozófiáról való gondolkodás egyik kulcsfogalmaként újra felbukkanjon a későbbi írásokban.1

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave