Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Két Proust között

Az 1970-es második kiadást megelőzően Deleuze a Différence et répétition-ban (1968) több helyen hivatkozik Marcel Proustra. Mindezek a hivatkozások megmaradnak az első rész filozófiai kontextusában, ugyanakkor termékenyen alakítják Deleuze saját filozófiájának rendszerét, nyelvezetét, mintegy bizonyítékul arra a szimptomatológusi szerepre, amit a művész a társadalomban betölt. A hivatkozások közül egy távolabbra mutató példát érdemes kiemelni: Deleuze a múlt megőrzésének bergsoni kérdésével kapcsolatban1 Combray példáját emeli a szövegébe (ez a második időszintézis), s a lineáris emlékezet modellje mellett felveti Bergson kúp sémájának alkalmazhatóságát, amely az idő harmadik szintézise lesz. A kúp térbeli szerkezetével Bergson az emlékképek eltérő síkokon és síkok között történő mozgását írja le, magát a virtuálist, amit Deleuze találóan A megtalált időből vett mondattal definiál: „Valós[ak], de nem aktuális[ak], ideális[ak], de nem elvont[ak].”2 A prousti vándormondat Az idő-képben tér vissza a moduláció (modulation) definiálásakor.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave